PASZTERNÁK - növény (családnév)
(Fotó: pasztinák; paszternák, fehérrépa)
A pasztinák (Pastinaca sativa) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, amely a sárgarépával (Daucus carota subsp. sativus) rokon és Európában őshonos gyökérzöldség.
Nemzetségének a típusfaja.
Már az ókorban ismerték, és csak a burgonya érkezése után szorult vissza. Népies nevei: fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül Édesgyökérnek is nevezik. A gyökér és a mag a
Petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A Levelét nem használják. A
Petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A 16-22 centiméter hosszú gyökér a petrezselyemnél gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű.
Előfordulása:
A pasztinák csaknem egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában (Törökország, Kaukázus, Szibéria)gyakori. Észak-, Dél-Amerikában, Afrika déli részén, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon és az ázsiai Kínában, továbbá Japánban meghonosították ezt az ehető növényfajt.
Megjelenése:
A pasztinák kétéves, élesen barázdált és szőrös szárú, 30-100 centiméter magas növény. Szára felálló, és felső részén elágazik. Levelei egyszer, ritkán kétszer szárnyaltak, 3-7 pár levélkéi, melyek mintegy 5 centiméter hosszúak, többé-kevésbé ülők, tojásdad vagy lándzsás alakúak, gyakran karéjosak vagy hasogatottak. Az ernyővirágzat 5-15 sugarú, mintegy 10 centiméter széles, a virágok élénksárgák, a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Az egész növény erősen sárgarépa-illatú, amit különösen akkor érzünk, ha a leveleket megdörzsöljük. A levél érintése azonban bőrgyulladást okozhat.
Gyógyhatása:
Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyeméhez, gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó, vese- és epekő, illetve gyomorbajok esetén jó hatású.
Életmódja:
A pasztinák vadon élő alakja rétek, legelők, szántók, utak széle, árkok és gyomtársulások lakója. Leginkább az üde vagy közepesen száraz, mély rétegű, Nitrogénben és káliumban gazdag vályogtalajokat kedveli.
Termesztése:
A növény maggal szaporodik, a virágokat főleg Legyek és bogarak porozzák meg. Hasonló a petrezselyeméhez, csak vízigényesebb. A magokat kora tavasszal vetik el, egymástól 30 centiméteres távolságra. Szárazság esetén ajánlott öntözni. 4-5 leveles korban egyelik, gyakran kapálják. A virágzási ideje július-augusztus között van. Az ősszel kiszedett gyökereket, száraz homokba rakva, fagymentes helyen tárolják.
Felhasználása:
Minden olyan ételben, amelybe petrezselymet használnak, de kevesebb kell belőle, és az ételnek édeskés ízt ad. Különösen a Babételek készítésénél javasolt a használata. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként. A gyökér keményítőt, fehérjét, pektint és C-vitamint tartalmaz. A növény levelei nem alkalmasak főzelék készítésére.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Borisz Leonyidovics Paszternak - irodalmi Nobel-díj (1958.).
Zene: Borisz Leonyidovics Paszternak – dr. Zsivágó.