PÁPICS – növény (családnév)
(Fotó: szellőrózsa)
szell ő rózsa J: fehér virágú, ujjasan szeldelt levelű erdei növény; Anemone. pápics J: szellőrózsa.
1798-ban Veszelszki Antalnál „Patats; Papits, Szél-ró’sa… sem állatjában, sem formájában, sem levelében… az egy virágján kivűl… meg nem egygyez” (a pipaccsal).
Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében 1813-ban (OrvF.) szélvirág, Szádler Józsefnél 1824-ben sárga erdei szélvirág.
A mai Anemone genusnév már Theophrasztosznál felbukkan, a ’szél’ jelentésű görög anemosz szóból való. Innen ered magyar szél- vagy szellőrózsa, szélvirág
elnevezése. A névadás szemléleti háttere az, hogy a növény virágának színes szirmai és magtermésének tollas és konnyű forgója a szél játékszere, a növény
vékony száron nyíló légies virága a legkisebb szellőben is ring. A németben is megvan a Windröschen, Windröslein, azaz ’szélrózsácska’.
Társneve a pápics. A szellőrózsának pápics társneve a pipacs névvel függ össze. Az Anemone ranunculoides és az Anemone nemorosa neve Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) tavaszi vagy fehér pipacs. Ezt Lippay János helyesbíti a Posoni kertben (1664): „Anemone, kit balgatagúl, és tudatlanúl, Molnár az ő
Dictionariumjában Magyarúl Pipacsnak nevez. Holott tudgya minden paraszt ember-is, micsoda az Pipacs, de Anemonét, jób részént nem-is látott, nem-is hallott, nevezni sem tudgya.” Natter-Nád Miksánál (1939) a pipavirág (kakukkvirág, bogláros kökörcsin, kikeleti fű, berekvirág) társnevei között említi a pápics elnevezést.
A Szigetközben a zelleréhez hasonlatos levelei miatt hívják zellervirág néven is. Az erdélyi Magyarózdon toróvirág a neve. A lepkevirág a szaknyelvben
dél-amerikai dísznövényt jelent, a Schizanthus pinnatus és Schizanthus wisetonensis neve. Más növényeket jelöl a németben meglévő szó szerinti megfelelő, a Schmetterlingblume ’Convolvulus ars., Pelargonium’. A Schizanthus pinnatusnémet neve Spaltblume, azaz ’hasított, kettéágazó virág’, mely a Schizanthus (< görög schízein ’hasítani, szétválasztani’, anthosz ’virág’) mintájára keletkezett. A névadási motívum a kétajkúan hasított korona. Ugyanakkor a magyarban nevezik a szellőrózsát is lepkevirágnak egyes vidékeken. Ennek motivációja a sok légiesen ringó színes virág. A távolról nem is látható vékony száron a virágok szinte lebegnek a szélben.
A pávafoltos szellőrózsa az Anemone pavonia. Az előtag a tudományos elnevezés utótagjának megfelelően – melynek jelentése ’pávaszerű’ – a növény virágját hasonlítja a páva farktollának végén lévő kerek, színes, virágszerű mintához.
Kína őszi kertjeinek egyik ékessége a hupehi szellőrózsa ’Anemone hupehensis’. Régóta ültetik. Kezdetben gyógyítottak is vele sokféle betegséget, a csúztól a vérhasig. Kínai neve paj-tou-veng ’ősz öregapó’ és csiu-mu-tan ’őszi mu-tan’, azaz őszi bazsarózsa. Fajtái piros vagy fehér árnyalatúak, teltek.
Atlanta történetének végén Ovidius azt írta, hogy Adónisz véréből szellőrózsa sarjad, melynek sötétpiros szirmait a szél röpíti szét. Az ifjú Adónisz az
oktalan szerelmi vetélkedés áldozata, ember-vadkan sebzi meg halálosan.
Szállt lebegő fogatán Cytherea a híg levegőben,
s hattyúi szép fogatán Cyprosba sem ért el az útján:
távolból a halódónak meghallja nyögését;
megfordítja fehér hattyúit; s hogy magas égből
látja a vérben fetrengő félholt fiutestet,
szökken alá, megtépi haját, megtépi ruháját,
s két, sosem erre való tenyerével verdesi mellét,
s perli a sorsot: „A törvényt nem te szabod meg egészen;”
szól panaszos hangon „mert érted, Adonis, a gyászom
mindig megmarad, és évenként újra meg újra
képe halálodnak s panaszomnak hangja feléled;
s véredből váljék ma virág” …
azután nem telt bele egy kerek óra,
s lám a kifolyt vérből ugyanoly szépszínű virág kél,
mint ama pún fáé, mely magvát rejteni szokta
szívós héja alatt; hosszan sose tart virulása;
mert laza módon csüng, mert könnyű: hullik azonnal,
és melytől a nevét is kapta, a szél leszakítja.
Rómában Vénusznak szentelt virág, ugyanakkor Kínában az egészség, üdeség jelképe.
Közép-Európában számos faj fordul elő. Lippay már 1664-ben azt írja, hogy „sok, számtalan, ki mondhatatlan drága szép színekkel ékesittetett Anemonék virágai nemessítik Ersek Urúnk ö Nagysága Posoni kertét; a’ ki ennek a’ dicséretes virágnak, Magyar Országban elsö plántálója, és idegen Országból bé-hozója.”
A lombos erdőkben tavasszal gyakori a sárga virágú bogláros szellőrózsa ’Anemone ranunculoides’ és a fehéren virító berki szellőrózsa ’Anemone nemorosa’. Virágaik tavasszal tömegesen jelennek meg az erdők alján. Főként meszes talajon gyakori az erdei szellőrózsa ’Anemone silvestris’. A kertekben ültetett sok rokon faj közül a Japánból származó ’Anemone japonica’ említhető, melynek nagy, fehér vagy rózsaszínű virágai akár egy méter magasra is kifejlődő hajtáson díszlenek.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Pandurné Pápics Ildikó.
Zene: -