PANGOLIN – állat (családnév)
(Fotó: tobzoska)
tobzoska J. hüllőkre emlékeztető, szarupikkelyes testű emlős; Manis.
• A tobzoskák felépítésének legnagyobb különlegessége minden bizonnyal a testüket tetőcserép módjára borító pikkelyek. Magyar nevük is innen ered. A pikkelyek ugyanis úgy rendeződnek el, és olyan a megjelenésük, mintha fenyőtobozok lennének. A pikkelyek a fejtetőtől a farok végéig beborítják az állat testét, egyedül a hasi oldala az, amely nem páncélozott (itt finom szőrzet borítja). Erre utal ném. Schuppentier, holl. schubdier (W.), azaz ’pikkelyes állat’
neve is.
Ezeket az állatokat az európai szakirodalomban – maláji eredetű nevük után – pangolin néven is tárgyalják, pl. ang.,fr. pangolin, port. pangolim, sp. pangolín
(EL.). Egyik faja, a jellegzetes hosszúfarkú tobzoska ’Manis tetradactyl’ neve a hasonló értelmű ang. long-tailed pangolin, fr. pangolin à longue queue,
le.łuskowiec długoogonowy (uo.). Az élőhelyre utal a hátsó-indiai tobzoska ’Manis javanica’ faj neve, akárcsak legtöbb idegen nyelvi elnevezése; vö.ang.
malayan pangolin, fi. malaijanmuurahaiskäpy, pangolin javanais, ném. malaiisches Schuppentier, ol. manis javanica (uo.).
♦ A tobzoskák vagy tobzoskaalakúak (Pholidota) a méhlepényes emlősök (Placentalia) egyik rendje. Korábbi rendszerekben (például Urania Állatvilág, Dudich–Loksa állatrendszer) teljesen különálló rendnek tekintették, és homályosak voltak a rokonsági kapcsolatai más emlősrendekkel. A tobzoskák pikkelyeinek száma az életkorral nem változik, a születésükkor meglévő pikkelyek számával élik le életüket. A pikkelyek természetesen ki vannak téve a külső környezeti hatásoknak, így folyamatosan kopnak, de alulról újranőnek, akár az emberi köröm. Agytérfogatuk csekély, a testtömegnek mindössze 0,3%-a. Ennek ellenére egyes fajaik igen tanulékonyak, könnyen megszelídülnek. Magányos állatok, soha nem járnak csoportban. Táplálék után éjjel járnak, nappal nem lehet találkozni velük.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -