PÁLMA – növény (családnév, leány keresztnév)



 jegenyenyár
(Fotó: jegenyenyár)




A Pálma újabb keletű magyar női név, jelentése: tenyér, pálma.
Névnapok: május 10., augusztus 1., október 5.
Gyakorisága: nem gyakori.

jegenyefa J: a nyáraknak csúcsosan magasra növő, sorfának használatos fajtája; Populus nigra.

A Magyar Oklevél-szótárban (OklSz.) 1239-ben „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna”, 1248-ban jegune. 1356-ban (Zala oklt. I, 576): „magnam arborem boricis vulgo iegenyefa vocatam habita incipiendo”. A Besztercei (1395 k.) és a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) ’Platanus’, majd a Kolozsvári Glosszákban (KolGl.), Murmelius szótárában (1533), Calepinus szótárában (1585) és Szikszai Fabricius Balázsnál (1590) ’Abies’, a Gyöngyösi Szótártöredékben (1560 k.) szintén ’Platanus’, Melius Juhász Péternél (1578) és Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.) pedig ’Populus alba’ jelentéssel szerepel a jeghenefa. Benkő Józsefnél 1783-ban (NclB.) jegenye-fa.
Déli szláv eredetű szó. A fa szerbhorvát jagnjed, szlovén jágned nevét vettük át. A szó végi -d hangot a magyarság képzőnek érezte és elvonta.
Alakváltozata a gegenyefa. Nevezik jegenyenyárnak, igenyes nyárnak és olasz nyárnak is. További társnevei a magyar pálma, pálmafa, párnafa, törökpálma, és mert az igen magas növésű fa a szélben hajlong, a himbafa, limbafa. Az erdélyi Magyarózdon plotfa a neve.
Fa és ember mágikus kapcsolatának hiedelme szerint a „fák és növények lélekkel bíró lények”, tehát együttérzésre képesek. Az összetartozásnak mélyreható érzése ez: bármilyen baja legyen is az embernek, a sorsával közös fa is osztozik abban. S fordítva: a növény elszáradása, a fa kipusztulása maga után vonja a vele szorosan összetartozó ember betegségét vagy halálát. A népnyelvben a sorvadó emberre azt mondják, hogy „szárad el a lábán” (akár a fa). Nem csak a természeti népeknél ismeretes, hogy a megszületett ember élete egy fa életéhez kötődik, sorsuk hasonló.
Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyvében leírja egyik személyes élményét:
Gyámbó Sándor hozzáfogott az egyik jegenyefa kivágásához. Juli néni mondta: „Ne vágd ki, ember, má ha kivágad, meghalsz.” Gyámbó Sándor nem hallgatott
rá. A jegenye kidőlt, Sándor bá meg letette a fejszét, és bizonytalan léptekkel elindult a ház felé … Naplementekor már húzták a harangot Gyámbó Sándornak.
A szerző ezután hozzáteszi: „A maga életit vágta ki a jegenyével. Abba vót az élete – beszélték, és úgy is hitték, ahogy beszélték Magyarózdon…”
A keskeny, magasra növő koronájú jegenyenyár a 30 métert is eléri, törzsének átmérője meghaladhatja az 1 métert. Faanyagát láda, gyufa előállítására és
cellulózipari célra használják föl. Gyakran ültetik folyóvizek meredek partjának megkötésére, parasztudvarra villámhárítónak, utak mentén sorfának, szélvédő
fasornak.
A magyar ciprusnak is nevezett jegenye szép díszfa. Szépsége a költőket is megihlette, Christian Morgenstern A fasor című versében azt írja:

Szeretem egyenes fasoroknak
büszke vonalait,
pillantásom velük csaponghat,
menny kék öblébe vezetik.

Sokfelé a jegenye sült bimbójának leve tavaszi kúrák kenőcse volt. Szemgyógyító és hajnövesztő hatásában is hittek.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: Kállai Bori – Hajlik a jegenye