PALA – állat (családnév)
(Fotó: tövisszúró gébics)
tövisszúró gébics J. a gébicsek családjába tartozó madár, amely zsákmányát tüskére, tövisre szúrja; Lanius collurio.
• A madárnév nyelvjárási elnevezésből vált szaknyelvi terminussá; N. felszuró gébics (KissMad.), tövisszúró (ÚMTsz.). Már Földinél olvasható 1801-ben:
tövisszúró gébits. A tövisszúró gébicsnek ugyanis az a szokása, hogy minden elfogott zsákmányát elfogyasztás előtt tövisre vagy valami hegyes ágra szúrja,
innen ered nevében a jelző. Az apró békák a megfigyelések szerint mindenkor különös módon, szájukon keresztül vannak tövisre tűzve.
Ragadozó voltára utal számos társneve is; vö. N. nyuzó gébics (KissMad.), gyilkosölyv (R. 1808: Mitterpacher), tirannus gyilkos. A régi kilentz fojtó (1803: Szent-Györgyi) elnevezése a R. ném. tyrannischer Würger, Neuntödter ’ua.’ (uo.) fordításával jött létre. Ma is meglévő ném. Neuntöter neve (EL.) azzal
a hiedelemmel kapcsolatos, hogy a gébics naponta kilenc madarat öl meg. Hasonlóan a madár zsákmányszerzésére utal (Kiss Jenő fordításaival) a ’mészáros’ jelentésű lat. szaknyelvi Lanius genusneve, az ugyanolyan jelentésű ném. nyelvjárási Metzger, valamint a ném. Dorndreher ’tövisforgató’, Dorntreter ’tövistaposó’, Dorndrechsler ’tövis esztergályos’, Spiesser ’nyársoló’, Singwürger ’énekes fojtogató’ elnevezése (Brehm); vö. még ném. Abdecker ’nagy őrgébics’ (uo.), azaz ’sintér’.
A tövisszúró gébics Zalában pala (Nyr. 2). Mivel feje teteje szürkés, feje pedig vastag, elnevezték vasfejűnek, vasfejű gábornak (Nom.), vasgáborjánnak(Chernel), vasfejű gáborgyánnak (ÚMTsz.), vasfejű gáborjánnak, vasgaborjánnak, vasfejű gobrinak; vö. ném. N. Blaukopf ’ua.’ (KissMad.), holl. grauwe klauwier (EL.).
Tömzsi, testéhez képest nagy fejére utal ném. N. Dickkopp Nägnmörer, Dickschädel, nyelvjárási nagyképű gábor (uo.), nagyfejű gáborján, nagyfej, nagyfejű csacsogó (Nyatl.), nagyfejű-gábor (MTsz.) elnevezése.
Sajátos hangjáról, halk, dallamos csicsergéséről hívják következő népnyelvi nevein: uo.: këttyëgatu szarka-gáborján | Nyr. 1963: këttyëgatu gáborján |
ÚMTsz.: csattogó, csacsoktató | Nyatl.: csacska, csacsogó, csettegőszarka, keccegtető, kettyegető, fűrészköszörülő | Chernel: csettegető gébics, csettegtő.
A madár egyik észt neve is säks (KissMad.), hangját utánzó hangsorból vált a nevévé; vö. még ném. N. râdbrâker (uo.).
Verebekkel való hasonlósága alapján kapta nyelvjárási verébgébics, köviveréb (uo.), törökveréb (R. 1898: Nom., N. Chernel), farkasveréb (Nyatl.) elnevezését.
A tövisszúró gébicsnek egy 1840-ből származó följegyzés szerint Heves megyében személynévi eredetű györgydiák (MTsz.) neve volt. Háromszékben egyik találó neve a farkasmadár (Nyr. 45). A hím vöröses hátára utal vöröshátú gébics, vöröshátú bábaszarka (KissMad.) neve; vö. ang. redbacked shrike, dán rødrygget tornskade ’ua.’ (EL.).
♦ A tövisszúró gébics a közép-európai gébicsek között a legismertebb. Magyarországon gyakori madár. Európában a Pireneusi-félsziget déli, Skandinávia és Nagy-Britannia északi területeinek kivételével mindenütt költ. Ázsiában Szibériáig terjed fészkelő területe. Hazánkban a Dunántúlon (a középhegységek zárt erdeinek kivételével) és az Alföldön is mindenütt megtalálható. Jellemző élőhelyei a domboldalak galagonyásai, a folyóárterek szegélyei, a bokorcsoportok, az árokparti sűrűségek, az öreg temetők, a vasúti töltéseket kísérő bokorsorok és a felhagyott bányák benőtt meddőhányói. Költ a faluszéli kertekben, gyümölcsösökben is. Tavasszal későn, csak május első napjaiban érkezik. Az őszi vonulás augusztusban indul, és október első feléig elhúzódhat. A kései példányok szinte
kivétel nélkül fiatalok. Téli szállása Afrika középső tájain van.
Csaknem egész Európában megfogyatkozott az egyedszáma. A 2006. évre a tövisszúró gébicset választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának. A madárvédők világszervezete, a BirdLife International bizonytalan jövőjű madárfajnak ítélte Európában.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -