PÁKA – növény (családnév)

(Fotó: békabuzogány)

páka J: káka, nád, gyékény virágzata.

A páka nemcsak a virágzat neve, hanem önálló növénynév is. A Mátrában ’gyékény’ jelentésű, 1862-ben a CzF. szótárban ’sásféle’, egyes vidékeken a békabuzogány neve. Csongrádban és Tiszaújfalun ’gyékény’ jelentéssel páklya (Nyr. 28) alakban ismert. A Magyar Tájszótár szerint Szegeden, Nógrád, Bács és Gömör megyében,
Besenyőtelken, Zentán páka. A szó szerepel már 1661-ben: „A’ gyékén kákából, (szittjoból) a’ mellyben pálikák nevelkednek, butko (tsomo) nélkül lévén,
gyékényeket tsinálnak” (Nyr. 63). 1729-ben pólikák (MNy. 36), 1793-ban palka (Földi). Szerepel Comenius Orbis pictusának 1798. évi pozsonyi kiadásában.
Helynévként már 1543-ból adatolt a csallóközi Páka nevű falu, Somorjától keletre, sőt már 1121-es adat is van róla. A TESz. szerint azonban hangtani okok
miatt aligha tartozhat ide.
A páka szláv eredetű növénynevünk; vö. szlovák pálka ’pálca, labdaütő; keskeny levelű gyékény, torzsa, torzsavirágzat’, mely átkerült a magyarba. További megfelelői a cseh pálka ’labdaütő, dobverő’, lengyel palka ’furkósbot, bugavirágzat, gyékény’, ukrán pálka ’bot, pálca, bütyök, gumó, toboz’. Ugyanannak a tőnek a származékai, mint a magyar pálca szláv nyelvi megfelelői.
A gyékény termését nevezik még sokféle néven, például kákabot, botóka, botikó, buzogány. A német Kolbe ’buzogány, bunkó, furkó’ egyben a Typha neve is, de számos összetételben szintén: Sumpfkolbe, Rohrkolbe, Teichkolbe, Wasserkolbe stb.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Páka Jolán.

Zene: -