PÁFRÁNY(POSZÁTA) - állat (családnév)
(Fotó: álarcos páfrányposzáta)
Az álarcos páfrányposzáta (Poodytes rufescens) egy a Chatham-szigetekhez tartozó Pitt-szigeten és Mangere-szigeten élt endemikus madárfaj volt.
Legközelebbi élő rokona a Bowdleria caudata és a Bowdleria punctata. Néhány tudós ezt a fajt a marata alfajának tekinti, és Bowdleria punctata rufescens vagy Megalurus punctatus rufescens néven emlegeti. A legtöbben azonban különálló fajként kezelik. Míg a legtöbb tudós saját Bowdleria genuszba sorolja,
addig taxonómiák (mint például az ITIS) az ausztrál Megalurus, illetve Poodytes nem szinonimájaként kezeli.
Legnagyobb hossza 18 cm volt. Szárnyai 5,9–6,7 cm hosszúak lehettek. A legtöbb óvilági poszátával ellentétben a hasa nem foltos. A taraja gesztenyebarna, amin egy messziről észrevehető fehér folt ékeskedik, a háta pedig vöröses barnás. Azon kívül semmit nem tudunk az ökológiájáról, minthogy rovarokkal táplálkozott.
Az első példányát 1868-ban Charle Traill új-zélandi természetjáró fedezte fel a Mangare-szigeten. Ezt az egyedet egy kővel agyondobta, a maradványokat pedig elküldte Sir Walter Buller részére, aki ezt 1869-ben új fajként azonosította. 1871-ben megállapították, hogy míg az állattal a Mangare-szigeten gyakran, addig a Pitt-szigeten ritkábban lehet találkozni. Valószínűleg a bokortüzek, valamint a kecskék és a nyulak túlszaporodása és a patkányok, elvadult macskák féktelen ragadozása miatt pusztult ki. Az utolsó példányát Lionel Walter Rothschild lőtte le 1895-ben, és a fajt 1900-ban nyilvánították kihalt állatfajjá.
Múzeumi darabokkal az Aucklandi Háborús Emlékmúzeumban, a Harvard Természettudományi Múzeumában, Berlinben, Chicagóban, Christchurch, a londoni Természettudományi Múzeumban, a Természettudomány Amerikai Múzeumában, Párizsban, Pittsburghben és Stockholmban lehet találkozni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Moha és Páfrány - mese
Zene: -