ŐSZI(RÓZSA) - növény (családnév)
(Fotó: pozsgás őszirózsa)
A pozsgás őszirózsa (Tripolium pannonicum, korábban Aster tripolium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Tripolium nemzetség egyik faja.
Az északi flórabirodalom atlantikus–európai flóraterületén: Európában, Ázsia mérsékelt övi részein és Észak-Afrikában honos. Magyarországon élő alfaját, a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum subsp. pannonicum) külön fejezetben ismertetjük.
Alfajai:
sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum subsp. pannonicum) (Jacq.) Dobrocz.
Tripolium pannonicum subsp. tripolium (L.) Greuter
Megjelenése. 10–70 centiméter magas Szára felemelkedő vagy felálló, barázdált, gyakran vörössel futtatott. Felül elágazik, sűrűn leveles, rövid szártagú oldalhajtásokkal. Ép szélű levelei kissé húsosak, az alsók hosszú nyelűek, lándzsásak, a szárlevelek ülők, szálasak. A laza, sátorozó virágzatban elhelyezkedő fészkek tömegesen fejlődnek a hajtáscsúcsokon. A tojásdad, tompa, 2–3 milliméter széles fészekpikkelyek fedelékesen állnak. Az ibolyás-kék vagy lila, ritkán fehér, nyelves nőivarú Virágok a fészek peremén helyezkednek el. A csöves virágok hímnősek, élénksárgák. Termése összenyomott, a bóbita számos puha szőrből áll.
Egy- vagy kétéves, esetleg évelő növény. A pozsgás őszirózsa sós rétek és brakkvizes nádasok lakója. Nedves, magas sótartalmú, agyag- vagy homok talajokon nő. Június-szeptember között nyílik.
Sziki őszirózsa.
A pozsgás őszirózsa Magyarországon honos alfaja, a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum ssp. pannonicum). Főleg a Balaton és a Velencei-tó partvidékén, valamint a Nagyalföld nedves és szikes rétjein nő, de olykor Iszaptársulásokban is. Helyenként társulásalkotóvá szaporodik.
A vízellátás szélsőségeit (időszakos kiszáradást, illetve teljes vízborítást) is jól tűri; a növény magassága, a levelek és a virágok mérete, a virágok színe rendszerint a vízellátástól függ. Legeltetett réteken, szikfokokon lecsepült, törpe, alig 30 centiméteres, vízből termőhelyeken 120 centiméterre is felmagasodik. A magasabb egyedek szára elfekszik. Lilás virágai nyár végén – ősz elején nyílnak. A Velencei-tó környékén sokfelé közterületekre és kertekbe is ültetik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: A szikes puszták szolonyec talajokon alakulnak ki. Az ürmös szikespuszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae) talajának megemelkedett sótartalma a felső szintből is kimutatható . Talajának humuszos [1708] A-szintje vékony. Ősibb társulás, amit a bennszülött fajok - pl. erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicum) - előfordulása is jelez. Uralkodó faja a sovány csenkesz (Festuca pseudovina), jellemző fajai pedig a sziki üröm (Artemisia santonicum), a magyar sóvirág
(Limonium gmelini) és a közönséges szikipozdor (Podospermum canum). A füves szikespuszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) fajgazdag társulása ott jelenik meg, ahol csak az alsóbb talajszintekben emelkedett meg a sótartalom. Többnyire lecsapolás és legeltetés hatására alakul ki másodlagosan. Talajának humuszos [1709] A-szintje vastag . Állományalkotó növénye a sovány csenkesz (Festuca pseudovina), és tömeges benne a mezei cickafark (Achillea collina) is. Jellemző fajok a közönséges szikipozdor (Podospermum canum), a villás boglárka (Ranunculus pedatus), a sudár here (Trifolium strictum), a cérnahere (Trifolium micrantum), a sziki kerep (Lotus tenuis), a sziki árpa (Hordeum hystrix), a réti peremizs (Inula britannica) és a pusztai cickafark (Achillea setacea).
Zene: (ős) Fanyúl – Őszi dal