ORR(BAGÓCS) – állat (családnév)
(Fotó: juhbagócs vagy Oestrus ovis)
Az orrbagócsok (Oestrinae) patások orr- és homloküregében élősködnek. A legfontosabb és leggyakoribb orrbagócs, a juhbagócs (Oestrus ovis) a világ minden táján előfordul (eredetileg palearktikus faj, de gazdájával együtt ma már
az egész világon elterjedt). Lárváit a nőstény, váladékcsepp kíséretében, a juh orrnyílásainak vagy a szem nyálkahártyájának közelébe helyezi. A növekvő lárvák, rendszerint a következő év tavaszán, hurutos megbetegedést okoznak, amely gyakori tüsszentéssel és az orr gennyes folyásával jár, végül a 3 cm-re megnőtt lárvák tüsszentés nyomán kerülnek ki a szabadba. Sokkal veszedelmesebb az az eset, amikor a bagócsnyüvek a homloküregen keresztül felnyomulnak az agyba. Ez csaknem minden esetben a központi idegrendszer súlyos zavarával jár (tévesen kergekórnak nevezik), s néhány napon belül az állat pusztulását okozza.
Gazdaságilag legfontosabbak a bőrbagócsok (Hypodermatinae). Lárváik a gazda bőrében, illetőleg bőr alatti kötőszöveteiben fejlődnek, ugyanakkor azonban az egyes genuszokon belül bizonyos különbség van a lárvák életmódjában. A gazda szervezete a bőr alatt fekvő lárvák ellen galambtojás nagyságú kötőszövetes tokkal védekezik. A nyüvek vándorlása ezzel meg is szűnik. Még mintegy három hónapig tartózkodnak a marha bőre alatt, míg végül elérik teljes fejlettségüket. Hosszuk ekkor már 3 cm. A kora reggeli órákban a bőrbe vájt csatornán keresztül elhagyják gazdájukat, és a földre hullanak. Befúrják magukat a talaj felső rétegébe, ahol utolsó lárvakori bőrük barnásfekete pupáriummá alakul. Négyheti bábállapot után jelennek meg a szárnyas legyek. Közvetlenül kibújásuk után már párosodnak, és a megtermékenyítést követően alig néhány óra múlva a nőstény 500-600 petét tojik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Család: Oestridae
–Igazi bagócsfélék Az Oestridae családba az orr, garat- és bőrbagócsok néven ismert legyeket soroljuk. Lárváik legfontosabb sajátsága az, hogy hátulsó légréseik lemezszerű képleteken nyílnak. Az imágók szájszervei – ugyanúgy, mint a gyomorbagócsoknál – csökevényesek: testük többé-kevésbé szőrös. Az igazi bagócsok valamennyi faja emlősökön, főleg patás állatokon élősködik. Minden bizonnyal csak az emlősök egyes rendjeinek és családjainak kialakulása után váltak ki dongólégyszerű őseik csoportjából. Az igazi bagócsok megközelítőleg 200 ismert faját három alcsaládba soroljuk: garatbagócsok (Cephenomyiinae), orrbagócsok (Oestrinae) és bőrbagócsok (Hypodermatinae).
Zene: -