OROSZLÁN – állat (családnév)



rozmár
(Fotó: rozmár)




rozmár J. fókaszerű, északi-tengeri nagy ragadozó emlős; Odobenus.

• Első lejegyzése 1798: „manát [< újkori lat. monatus ’tengeri borjú’] rozmár” (Nyr. 21). 1799-ben rosmár (Fábián).

Az újkori latin állattani szakszó, a rosmarus (R. 1551: Nyr. 88) átvétele a szóvég elhagyásával (mint angyal, apostol stb.), ez a norv. N. rosmaar ’rozmár’
(TESz.) szóból való. A norvég szó a rosvhal eltorzult formája a skandináv ros(s) ’ló’ és hval ’bálna’ elemekből, az elnevezés az állat lónyerítéshez hasonló
hangján alapul. Az összetétel tagjai fordított sorrendben szerepelnek az ang. walrus, ném. Walross (uo.), holl. walrus, norv., sv. vallross és dán hvalros
’rozmár’ (W.) szavakban. Az ang. walrus átvétel a hollandból; vö. wal ’tengeri’ és r(e)us ’óriás’.
A rozmárnak a nyelvújítás korában Bugát Pál a cetló nevet, Sándor István író és bibliográfus a tengeri ló nevet adta. A szakirodalomban említették tengeri
oroszlán (Szóm.) néven is.

A rozmár latin szaknyelvi Odobenus nemi neve a gör. odúsz, odontósz ’fog’ és a bainein ’menni, illetve lefelé kikerülni’ szavakból alkotott. A felső sarokfogak
kinövésére utal, amelyek folyamatosan lefelé növekvő hatalmas fogak, a rozmárok úgy használják ezeket, mint az elefántok az agyaraikat.

♦ A rozmár ’Odobenus rosmarus’ az úszólábúak öregcsaládjában a rozmárfélék (Odobenidae) családjába tartozó egyetlen nem egyetlen faja. Az Északi-sark körüli tengerpartok lakója. Ha teheti, elkerüli a nyílt vizeket, de úszó jégtáblákon is előfordul. Az Atlanti-óceán partjain levő állatoknak „beesett” az orruk és kissé hajlott az agyaruk, míg a Bering-szorosnál élőknek domború az orruk és egyenes az agyaruk. A hím elérheti a 4,5 méter hosszt és az egy tonnát.
A rozmár, az elefántfókák kivételével, tömeg és méret tekintetében minden fókafélét felülmúl. Semmilyen más fajjal nem lehet összetéveszteni. Az első szemfogak hatalmas agyarakká alakultak át. A hímek agyara 75 centiméter hosszú és 3 kilogramm, a nőstényeké valamivel kisebb. Az irhában helyezkednek el a szőrtüszők, az izzadság- és a faggyúmirigyek. Az összefüggő zsírréteg a kihűléstől védi az állatot. Többnyire családban vagy csordában él: az öreg bikák háremet gyűjtenek maguk köré, és azt a riválisokkal szemben megvédik.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -