ORKA – állat (családnév)
(Fotó: kardszárnyú delfin)
kardszárnyú delfin J. a tengerek rablója, halakra, fókákra, sőt bálnákra csapatosan vadászó ragadozó.
• A kardszárnyú delfin Linné által választott latin neve Delphinus orca, azaz ’ördög-delfin’, a lat. orcus ’alvilág’ szó alapján. A latin szaknyelvi név
további változatai: Grampus orca, Grampus rectipinna, Orca gladiator, Orcinus rectipinna. A szaknyelvi Delphinus terminus a gör. delphis ’delfin’ szóból
származó latin név.
Hátuszonya alapján kapta kardszárnyú nevét. Ez igen hosszú, magassága 1,8 méter is lehet. A hímeké háromszögletű, a nőstényeké kisebb, hátrafelé hajló.
Társneve az orka a latin alapján, vagy (helytelenül) a német eredetű gyilkos bálna, ez a ném. Mordwal ’ua.’ (W.) tükörfordítása. Az európai nyelvekben
használt elnevezései vagy a – már Pliniusnál egy delfinfaj neveként olvasható – lat. orca szó alakváltozatai (ol., port., ang., sp. orca, m., baszk, holl. orka, fr. orque /W./, vagy (mint a magyar név is) a hím kard alakú hátuszonyára utalnak (pl. ném. Schwertwahl ’kardbálna’ /WbZ./), vagy pedig az állat
ragadozó, „gyilkos” természetére (ném. Mörder, Blutskopf /uo./ ’gyilkos’, ’vérfej’.A norv. spekkhoggar, sv. späckhuggare, dán spækhugger ’szalonnatépő’
(W.), mert nagy bálnafajokból csupán darabokat tép ki, továbbá ang. great killer whale, killer ’nagy gyilkos bálna’, ’gyilkos’ (uo.).
♦ A kardszárnyú delfin az ókor óta ismert, megemlíti Plinius is természetrajzának IX. kötetében. Tudományos leírását Linné tengerészek beszámolói alapján készítette el, anélkül, hogy az állatot tanulmányozhatta volna. Linné után, 1860-ban L. Fitzinger a fajt az Orcinus nemzetségbe helyezte át. A kardszárnyú delfin ’Orcinus orca’ az emlősök (Mammalia) osztályába, a cetek (Cetacea) rendjébe és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik. Valamennyi óceánban előfordul, de a legtöbb az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Hossza 9 méter körüli, testtömege a 9 tonnát is elérheti. Teste vaskos, de áramvonalas. A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartozik, 50 km/h sebességre is képes. Testén jellegzetes nagy fehér foltok látszanak. Igazi ragadozó, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámad. A halak mellett megeszi a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a nála sokkal nagyobb bálnákat is. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha embert támadott volna meg. Más delfinekhez hasonlóan hangjeleket bocsát ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódik, találja meg zsákmányát. A cetvadászat ezt a fajt is érintette, bár más fajoknál kisebb mértékben.
Kereskedelmi célú vadászata 1960 és 1980 között volt a csúcsponton. Egy kardszárnyú delfinből 750–950 liter olajat lehet előállítani. Állományait ma már
inkább a tengerek növekvő szennyeződése és zsákmányállataik túlzott lehalászása veszélyezteti.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom:…július végén az Egyesült Államokban, Washington állam partjainál észrevettek egy kardszárnyú delfint (más néven: orkát, egy másik más néven: gyilkos bálnát), amit halott borját taszigálja. A veszélyeztetett állat lenyomozása után kiderült, hogy egy 20 éves egyedről van szó, akit megfigyelői Tahlequah vagy J35 néven ismernek. Az amerikai lapok szerint az orka még mindig cipeli a halott utódát.
Szakértők szerint ennek oka, hogy nagyon sok állatnál, főleg az olyan, viszonylag intelligens fajoknál, mint a gyilkos bálna, a gyász lefolyása az emberi gyászéhoz hasonló lehet. A gyászoló egyednek időbe telik elfogadnia, hogy el kell engednie a halottat.
Tahlequah esetében ez nagyon hosszú időbe is telhet, de a kutatók szerint nem szabad beavatkozni ebbe a folyamatba, esetleg akkor, ha az orka egészsége kifejezetten veszélybe kerül.
Az ügy minden esetre arra jó volt, hogy világszerte több ember figyelmét hívja fel a kardszárnyú delfinek megóvására, a legtöbb ember ugyanis jobban szereti azokat az állatokat, amiket könnyű antropomorfizálni. Ennek örvén adott ki videóüzenetet a Facebookon Washington állam kormányzója is, azt mondta, az állam elkötelezett a faj megóvása érdekében.
Zene: -