• Igen régi, ma tájnyelvi szavunk. Már első latin–magyar szójegyzékeinkben olvasható, 1395: „capriolus: eз olo” (BesztSzj.), 1405 k. „wз ollo” (SchlSzj.).
Ezután 1430 k. „kechyka allo” (SchlGl.). Alakváltozata a népnyelvben ÚMTsz.: óló.
Ótörök eredetű szavunk; vö. csag. oγlaγ, oszm. oğlak, kirg. ulaq, alt. ūlaq ’kecskegida’ (TESz.). A török szó a ’valakinek a fia’ jelentésű oγul származéka.
(A kecskegida olló nevéből névátvitellel keletkezhetett a külső hasonlóságon alapuló szerszámnév, az olló szavunk.)
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Aranyosi Ervin – Az Olló és a Móka
Zene: Müller Péter Sziámi AndFriends – Kő papír olló
