OLAJOS(BOGÁR) – állat (családnév)
(Fotó: kecskefűz olajosbogár)
GALERUCINAE – alcsalád
Hosszúkás tojásalakú fajok. Szemeik nagyok, kiállóak. Előtoruk négyszögletes, szélesebb mint hosszú. Szárnyfedőik hátrafelé gyakran szélesednek, rajtuk sokszor barázdák, szabálytalan pontozás.
Fűz-olajosbogár
Galerucella lineola Fabricius
Leírás: Imágója hosszúkás, sárgásbarna, 5–6 mm nagy. A fejtető és a nyak, az előtor hátán egy középfolt, a pajzsocska és a válldudor fekete. Finoman szőrös. Álcája és bábja fénylő fekete.
Elterjedés, életmód: Egész Európában és Algériában fordul elő. Hazánkban közönséges. Fő gazdanövényei a fűzek, de megtalálható hazai és nemesnyárakon az égeren és a mogyorón is. Nemző alakban telel. Évente több nemzedékkel szaporodik. Kosárkötő fűztelepeken okozhat kárt.
Szil-olajosbogár
Galerucella luteola O. F. Müller
Syn: G. xanthomelaneaSchrank, G. ulmiGeoffroy, G. crataegi Bach
Társnév: Szil-levélbogár
Leírás: 6–8 mm nagyságú, párhuzamos szélű levelész. Alapszíne sárga, az előtor közepét és oldalát 1–1 fekete folt, a szárnyfedőket pedig 1–1 fekete sáv diszíti. Csápja felül fekete, alul sárga. Lábai is sárgák.
Elterjedés, életmód: Egész Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában előfordul. Behurcolták Észak-Amerikába is, ahol komoly kártevőként tartják nyilván (Balachowsky 1963). Hazánkban közönséges. A talajban a nemző telel át. Álcája és a nemző is a különböző szilfajok (Ulmus) leveleit rágják. Megfigyelték ugyanakkor vadgesztenyén is, itt azonban nem tud elszaporodni. Különösen a mezei szilen nagy tömegben jelenhet meg, egy nőstény 5–600 petét is lerak (Jermy és Balázs 1990).
Kecskefűz olajosbogár
Lochmaea capreae Linné
Leírás: Teste tojásdad alakú, fekete, felül csupasz, alul sárga szőrözettel. Hátrafelé kissé szélesedő. Szárnyfedele barnássárga és durván pontozott. Feje fekete. Csápjai egymáshoz közel ízülnek, fonalszerűek. 4–6 mm nagyságú. Álcája a Melasoma fajok álcájához nagyon hasonló, de kisebb.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, gyakori faj. Tápnövényei elsősorban a füzek és a nyárak, de kimutatták Betula, Carpinus és Alnus fajokról is. Az áttelelt bogarak áprilisban jönnek elő. Több nemzedékkel szaporodik, az egyes generációk átfedik egymást. Szalay-Marzsó (1964) 4 nemzedéket említ.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Olajos Domokos.
Zene: Olajos Gábor Hétvári Andrea – Az idő délre