OLAJOS(GILISZTÁK) – állat (családnév)
(Fotó: Hystricosoma chappuisi epibionta)
Törzs: Annelida –
Gyűrűsférgek
Valódi testüregük van (másodlagos testüreg, coeloma). Szelvényezett állatok, testük a fejlebennyel (prostomium) kezdődik, mögötte található a szájnyílás a peristomiumon. A peristomium után következnek a test szelvényei. A test végén a pygidium található a végbélnyílással.
Osztály: Polychaeta – Soksertéjű gyűrűsférgek
A fejlebenyről és a peristomiumról tapogatók és tapogatókacsok eredhetnek, érzékszerveik jól fejlettek. A szelvényekről csonklábak (parapodium) erednek. Váltivarúak, többségük trochophora lárvával fejlődik. Döntően tengeriek, gyakran gyorsmozgású ragadozók, vagy szűrögetők, üledékfalók.
Alosztály: Scolecida
A fejlebeny jól láthatóan elkülönül a test többi részétől, a csonklábak a test teljes hosszában egyformák. A feji vég függelékei (tapogatók és a tapogatókacsok) hiányoznak.
Család: Aeolosomatidae – Olajosgiliszták
Édesvíziek, testhosszuk 0,3–1 mm, a testükben színes epidermális mirigysejtek találhatók, vörös vagy zöld, sárga árnyalatokban, olykor színtelenek. A mirigysejtekben vakuola található, de szerepe egyelőre ismeretlen. A szelvények
közti válaszfalak nem látszanak, csak a serték alapján lehet következtetni a szelvényességre. A serték szelvényenként négy kötegben helyezkednek el, változó számú sertével. Jellemzően ivartalanul szaporodnak, 3–4 egyedből álló
állatláncokat képezve.
A Hystricosoma chappuisi epibionta, tízlábú rákok páncélján él.
Az Aeolosoma fajok szabadonélők, álló– és lassúfolyású vizek alzatán mikroszervezeteket és szerves törmeléket fogyasztanak.
Család: Parergodrilidae
A család egy talajlakó és egy tengeri üledékben élő fajt tartalmaz. Közös jellemzőik a testfüggelékek és a szelvényszám redukciója, továbbá az ivarszervek anatómiai tulajdonságai.
Parergodrilus heideri. 1 mm hosszú, teste henger alakú, 8–9 sertét hrendzó szelvény alkotja. Semmilyen testfüggeléke nincsen. Sertéi egyszerűek, pálca alakúak. A hím nagyon ritka, valamivel kisebb a nősténynél. Petéit a talajon helyezi el. Életmódja és szaporodása kevéssé ismert. A két ismert talajlakó soksertéjű gyűrűsféreg–faj egyike, Magyarországon középhegységi talajokból ismert. Teste a tengeri üledéklakó fajok leegyszerűsödött felépítésére emlékeztet, az alacsony szelvényszám, a függelékek és érzékszervek hiánya talajban is előnyös tulajdonságok.
A Hrabeiella periglandulata taxonómiai helye és filogenetikai rokonsága még nem ismert, de szintén talajlakó.
A Parergodrilus fajjal mutatott hasonlóság valószínűleg konvergens fejlődés eredménye, nem közeli rokonok.
Teste 15 sertéket viselő szelvényből áll, mindössze 1,5–2 mm hosszú, sertéi lapátszerűek. Epidermális mirigyei kerek, fehér foltokból álló mintázatot rajzolnak a testfelszínre. Testfelépítésében ötvöződnek a nyeregképzők és a soksertéjű gyűrűsférgek tulajdonságai. Nincs nyerge, hermafrodita, de belső szerveinek elhelyezkedése a soksertéjűekére jellemző. A hím ivarszervek a 6. szelvényben, a petefészek a 12–13. szelvény határán helyezkednek
el. Hazánkban a nyugati középhegységi erdők talajából ismert kozmopolita faj.
Osztály: Clitellata – Nyeregképzők
Jellemző rájuk a homonóm szelvényesség, a testfüggelékek (tapogatók, tapogatókacsok és csonklábak) hiánya. A serték a szelvényeken helyezkednek el, méretük és számuk redukált a soksertéjű gyűrűsférgekéhez viszonyítva és
hiányozhatnak is. Hímnősek, névadó tulajdonságuk az ivarérés után, vagy a szaporodási időszakban fajra jellemző szelvénycsoporton megjelenő, epidermális eredetű mirigyes vastagodás, a nyereg, amelynek szerepe a szaporodásban és a kokonképzésben van. Párzás után a nyereg által termelt kocsonyás váladék gyűrűszerűen előrefelé lecsúszik az állat testéről, miközben az ivarnyílás és az ondótartály nyílása előtt elhaladva felveszi az ivartermékeket. A lecsúszó gyűrű két nyitott vége összeszárad és egy enyhén kihegyesedő tojásdad kokont képez, a megtermékenyülés már ennek belsejében történik. Közvetlenül fejlődnek. A szelvényszám, a nyerget alkotó szelvények száma és elhelyezkedése, az ivarszervek és ivari nyílások helyzete fontos bélyegek a fajok azonosításánál.
Alosztály: Oligochaeta – Kevéssertéjű gyűrűsférgek
Méretük közelítőleg 1–1500 mm között lehet, édesvízi és döntően szárazföldi állatok. Rendszerezésükben a serték minősége és mennyisége, valamint az ivarszervek és –nyílások elhelyezkedése döntő szerepet játszanak. Közel
10 000 fajjal a gyűrűsférgek legnagyobb csoportját alkotják. Rendszerük erősen átalakulóban van az újabb, molekuláris filogenetikai vizsgálatok eredményeként.
Rend: Haplotaxida
A nyereg többnyire egy sejtrétegű, 6 szelvényen helyezkedik el. A serték száma szelvényenként 2–8.
Család: Haplotaxidae – Zsinórgiliszták. Igen hosszú testű, vékony férgek.
Haplotaxis gordioides. Teste 30–33 cm hosszú, csupán néhány mm széles, merevsége a húrférgekre emlékeztet. Tiszta, hideg áramlóvizekben, hegyi patakokban és barlangi vizekben él.
Rend: Tubificida
Egy pár heréjük van, mögötte egy pár petefészek található. Az ivarnyílás a here szelvénye mögötti szelvényen található. A nyereg az ivarnyílások régiójában található.
Család: Naididae – láncosgiliszták
A fejlebeny hasi oldala nem csillós. Az élő állat átlátszó vagy vöröses, a szelvényhatárok látszanak, a szelvények közötti válaszfalak jól fejlettek. A nyereg az 5–7. vagy a 12. szelvényeken van, nem feltűnő.
Nais spp. – láncosgiliszták. Testüket nem borítják be homokszemcsék, a háti oldalon serték, valamint hosszabb, vékonyabb, hajlékonyabb képletek, ún.szőrserték is vannak. A szőrserték simák és a test átmérőjéhez képest
általában rövidebbek. A 2–5. hasi serték rendszerint hosszabbak a többinél. A 6. szelvénytől kezdve a háti oldalon sertekötegek figyelhetők meg. A kötegekben szőr– és tűserték vannak, utóbbiak a szőrsertéknél vastagabbak és
nem hajlékonyak. Általában van szemfoltjuk. Ivartalan szaporodás során állatláncokat képeznek. A közel 30 faj között számos kígyózó, spirális vagy oldalazó mozgással úszhat, innen ered tudományos nevük (Nais: najád, vízi
nimfa a görög mitológiában). Szerves anyagban gazdag álló– és áramlóvizek alzatán élnek, olykor a nyílt vízben is előfordulnak, vízi mikroszervezeteket fogyasztanak.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Olajos Domokos.
Zene: Olajos Gábor Hétvári Andrea – Az idő délre