NESZTOR(PAPAGÁJ) - állat (fiú keresztnév)
(Fotó: Új-Zélandi nesztorpapagáj)
A Nesztor görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.
Névnapok: február 26., szeptember 8.
Gyakorisága: nem gyakori.
Az új-zélandi nesztorpapagáj (Nestor meridionalis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozó erdei faj.
A madár angol nevének (New Zealand kaka) alapjául szolgáló „kākā” szó maori nyelven papagájt jelent.
A Strigopoidea öregcsaládba sorolt fajok kizárólag Új-Zélandon és néhány környező szigeten fordulnak elő. Ezen belül is a Nestoridae családba a Nestor nem mellett egyetlen, mára kihalt (fosszilis) fajokat tömörítő madárnem (génusz), a Nelepsittacus tartozik.
A Nestor nemhez összesen 4 faj tartozik: a kākā mellett két, mára kihalt szigetlakó nesztorpapagájfaj, valamint a Déli-szigeten őshonos alpesi papagáj, a Kea (Nestor notabilis).
Az új-zélandi nesztorpapagáj legközelebbi rokona feltehetően (a fosszilis fajokat is ideszámítva) a 19. század közepén kihalt Norfolk-szigeti nesztorpapagáj (Nestor productus).
A jelenleg is élő (recens) fajok közül a vele egy nembe sorolt kea tekinthető a kākā legközelebbi rokonának. A Norfolk-szigeti nesztorpapagájról, melyből az utolsó fogságban tartott példány 1851-ben pusztult el Londonban, maradtak fent leírások, festmények és kitömött példányok az utókor számára.
A Chatham-szigeteki nesztorpapagáj (Nestor chathamensis) a 16-17. században pusztult ki; az előzőhez hasonlóan szintén Endemikus madárfaj volt, mely kizárólag néhány szigeten fordult elő. Erről a fajról az előzővel ellentétben nem maradtak fent beszámolók vagy képek, hiszen az európaiak érkezése előtt halt ki; így pusztán csontjai alapján írták le a tudomány számára 2014-ben.
A csontok alapján valószínűsíthető, hogy rosszul repülő faj lehetett. Feltehetően közelebbi rokonságban állt a többi nesztorpapagájjal, mint a keával.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Új-Zéland erdős területein honos.
Alfajai. Az új-zélandi nesztorpapagájnak két alfaját írták le a két fő szigetnek megfelelően, ezt a taxonómiai beosztást azonban genetikai adatok nem támasztják alá.
déli-szigeti nesztorpapagáj (Nestor meridionalis meridionalis) (Gmelin, 1788): a Déli-szigeten élő alfaj a törzsalak
északi-szigeti nesztorpapagáj (Nestor meridionalis septentrionalis) (Lorenz, 1896): az Északi-szigeten élő alfaj
Az új-zélandi nesztorpapagáj átlagos testhossza 38 - 44
centiméter, testtömege 340 - 400 gramm. Északról dél felé haladva a nesztorpapagájok testmérete nő. Háta, mellének java része és szárnyainak külső fele zöldesbarna színű, míg hasa és szárnyának belső oldala vöröses színű. Feje szürkésfehérbe hajló. A hímek csőrének felső kávája hosszabb és erősebben görbült, mint a tojóké és a fejük is nagyobb - ez főleg akkor szembetűnő, ha egy pár két tagja éppen egymás mellett tartózkodik.
A nesztorpapagáj javarészt erdőkben él, de előfordulhat bozótos vidékeken, parkokban és kertekben is. Főként fákon tartózkodik. A költési időszakon kívül kicsi, maximum tíz madarat számláló csoportokban él. Szürkületkor vagy holdfényes éjszakákon is tevékenykedhet.
Magvakkal, rovarlárvákkal, rovarokkal, fanedvvel, virágokkal és nektárral táplálkozik.
Nem minden évben költ, néha négy év is eltelik két költési időszak között. A kutatások kiderítették, hogy bizonyos fák, melyeknek nektárjával, majd termésével táplálkozik, alapvetően befolyásolják a költés sikerességét. Azokban az években, amikor ezek a fák különösen sok magot hoznak, szinte biztosan nekilátnak a kakák a fészeképítésnek. A 4-5 fióka felnevelése még ezekben az években is nehézségekbe ütközik, és ritkán sikerül egy párnak kettőnél több fiókát felnevelnie. Odúkban szeret költeni, melyeket több, egymást követő költési szezonban is szívesen használ. Általában a tojó kotlik, a hím csak annyi időre szokta felváltani, amíg táplálékot vesz magához. A fiókák többnyire 10 hét után lesznek röpképesek és ekkor hagyják el az odút.
A nesztorpapagáj a veszélyeztetett madárfajok közé tartozik. Túlélése szempontjából főleg a betelepített európai darazsak a veszélyesek, melyek elfogyasztják azokat a táplálékforrásokat (főleg nektárt), amelyek alapvetőek a madarak fennmaradása szempontjából.
Veszélyeztető tényezők még az Új-Zélandra betelepített hermelinek, melyek feldúlják a madarak fészkeit és elfogyasztják fiókáikat.
Zene: -