MÓRIC(PÁLMA) – növény (fiú keresztnév)
(Fotó: móricpálma)
móricpálma J. Mauritia. Az Amazonas-medencében és Dél-Amerika északi részén honos.
Az olajban gazdag, nagyon tápláló és vitamindús terméshúst teljesen érett állapotban nyersen vagy 10–15 percig forró vízbe dobva fogyasztják.
A név népetimológiai átalakítás eredménye nemzetközi szóból; vö. fr. moriche, ném. Morichepalme (ENL.) ang. moriche palm (W.), sp. morete, moriche (EL.), palma de moriche, holl. moriche, morichepalm, dán moriche palmer, sv. palma moriche, fi. morichito palmun, lett palma moriche, szlk. palmy moriche, ro. moriche, tör. moriche palmiyesi ’ua.’ (KL.).
Ezek szerint a szaknyelvben is hat a népetimológiai tevékenység, az idegen szavak „értelmesítése”.
A Mauritia flexuosa a kis móricpálma (P. 180), társneve a buritipálma (uo. 56), amely szintén nemzetközi szó; vö. ném. Buriti-Palme, ang. buriti palm, port., sp. burití (EL.), burity do brejo (ENL.), port. embriões de buriti, fr. palmier buriti, ro. buriti, or., blg. бурити, ol. palma del buriti, le. palmy buriti ’ua.’ (KL.).
Élőhelye miatt természetesen a legtöbb elnevezése a portugálban és
a spanyolban van. A latin szaknyelvi nemzetségnév megfelelőjével alkotott litv. lanksčioji mauricija, norv. mauritiapalmen, fi. maurinpalmun, le. maurycja gietka és cs. mauritijské palmy (uo.) elnevezése. További idegen nyelvi neve a fr. aguaje, ol. aguaje, palma aguaje, ang. ita palm (uo.).
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Mauritia flexuosa - Kis móricpálma, buritipálma
A legfeljebb 25(-35) m magas, kétlaki kis móricpálma szétterülő, legyezőszerűen szeldelt, sötétzöld, kerekded körvonalú levelei akár 4 m átmérőjűek lehetnek, és üstököt alkotnak. A legfeljebb 60 cm vastag törzsön a lepusztult levelek ripacsai gyűrűs rajzolatot formálnak. A pálma évente több fürtös virágzatot fejleszt, amelyek hosszúsága a 3 m-t is elérheti.
Termése: csonthéjas, elliptikus és 5-7 cm nagyságú; gyengén bemélyedt csúcsán feketés, vastag hegyet visel, az alapján 3-5 háromszögletű, keskeny-pikkelyes, fényes barna csészelevél található. A termés héja a kígyóbőrhöz hasonlít, sűrűn álló, egymást átfed, kis, rombusz alakú, sárgásbarna vagy vörösesbarna, fénylő, kemény pikkelyek alkotják. Ezek a csúcsukon és a szélükön világos színűek, a közepükön pedig hasonló, de sötétebb színű hosszbarázda húzódik. A sárgás vagy narancsszínű terméshús legfeljebb 5 mm vastag, szívós-húsos, kissé rostos, savanykásan édes ízű és némileg összehúzó hatású. A tojás alakú, fás, gyengén ráncos kőmag világosbarna, kb. 4,4 x 3 cm-es.
Termés
Felhasználása: az olajban gazdag, nagyon tápláló és vitamindús terméshúst teljesen érett állapotban nyersen vagy blansírozva - 10-15 percig forró vízbe dobva - fogyasztják. A pulpából üdítőital vagy bor is készül, étkezési olajat is sajtolnak belőle; szárított és őrölt állapotban különböző ételekhez használják fel. Sokféleképpen hajt hasznot a pálma: a törzse értékes építési anyag, a levelek tetőfedésre, fonott tárgyak készítésére és rostok nyerésére alkalmasak, a pálma nedvéből is erjesztenek pálmabort, az idősebb törzsek keményítőben gazdag beléből kenyeret sütnek, és a termések nagy értékű takarmányként is szolgálnak.
Elterjedése: az Amazonas-medencében és Dél-Amerika északi részén honos, azonkívül elszórtan a trópusi Amerikában ültetik.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímában tenyészik, és bőséges vízellátást igényel. Magról szaporítják, és 5-8 éves kortól kezdve a pálma több évtizedig hoz termést. A vadon élőket éppúgy használják, mint az ültetett egyedeket. Betakarításkor a terméságazatokat egészben vágják le, mihelyt a termések beértek.
Zene: Benyovszky Móric operaest