MOLLI - állat (leány keresztnév)
(Fotó: fekete molli)
A Molli héber eredetű női keresztnév, jelentése: keserűség, szomorúság, ellenálló, lázadó.
Névnapok: nincs.
Gyakoriság: nem gyakori.
Eredeti élőhelyei Dél-Amerika északi része, és Közép-Amerika. Mostmár egyre többször emlegetik Észak-Amerikát az élőhelyei közt. Az országok között lehet
Venezuelát, Barbadost, Kolumbiát és Panamát is említeni.
Megjelenése:
A nőstények nagyobbak mint a hímek, körülbelül 8 centisek, teltebbek. A hímek 6-7 cm-esek. A hímek farok formája sokféle lehet. A "fajta" témakörben láthatunk néhány jellemző színt. Máshogy is szokták nevezni: yucatáni fogaspontynak.
A természetben fémes színezettel rendelkeznek, de az akvarisztikai boltokban
már lehet teljesen más színezetű, és farokúszóban az eredetitől eltérő egyedeket kapni, mint például a lírafarkú és az ezüst színű, vagy a pöttyös változata, melyet dalmata molli néven árusítanak. Ezeket, a feketéhez hasonlóan, több faj keresztezésével állították elő. Egyik legelterjedtebb változata a black
molly, amelyet az 1930-as években tenyésztették ki
Tartása:
40 literre 1 hím és 2 nőstény az ideális, de ha akarunk kis jövevényeket, akkor legyen egy növényes rész is, ahol elbújhatnak, és rendesen etessük őket, a többit a Szaporodás bekezdésben lehet elolvasni. Szereti a búvóhelyekben bővelkedő akváriumokat. A búvóhelyek szó alatt a vasfát, amelyet behelyezés előtt tisztítsunk le például egy körömkefével, és ha tudjuk főzzük ki őket, vagy áztassuk ki 1-2 hétig, mert a megvétel után általában még a víz tetején úszkálnak, és áztatással nemcsak hogy megszívják magukat, hanem kiáznak belőlük a csersavak is, melyek túl nagy adagban a vízben veszélyesek is lehetnek. Ugyanígy járjunk el az ágakkal, és gyökerekkel.
Feltétlenül legyen a víz meleg (24-28°C), érzékeny a hőingadozásra, és lehet kicsit sós a víz (brakkvíz), de só nélküli vízben is jól érzik magukat. A
vízkeménységre nem nagyon érzékenyek: max. 22 nk°-s víz. A pH 6.8-7.9 legyen. Békés hal, jól társítható más békés természetű halakkal. Sajnos 3 évnél idősebb egyedekkel ritkán találkozhatunk.
Étrend:
Főleg növényevők, kedvencük az algakocka, de a tubifexet, és a műeleséget is szívesen eszik. Más állati eredetű táplálékkal is megelégednek. A halak a
táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékokkal. A fehérjében gazdag,
de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótolni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig
etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak
nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek. A kishalakat érdemes tubifexszel etetni, hiszen a tubifex magas fehérjetartalma miatt növésre "serkenti" a kisebbeket.
Szaporodása:
Ha rendesen tartod őket, akkor egész évben szülnek. A hímek folyamatosan udvarolnak. A hímeknél elég feltűnő a gonopódiummá (párzószervvé) alakult farok alatti úszója, amellyel a spermákat juttatja be a nőstény ivarnyílásába. A hímekre néha jellemző a rivalizálás, kergetik egymást, és az erősebb jut a nőstény közelébe, feltehetőleg az lesz az apuka.
A nőstények 4 hetente szülnek, persze szülés után elzavarják a hímeket, és 2-3 nap pihenőt tartanak az újabb "kaland" előtt. A mollik egyes változatainál nem látható a terhességi folt, éppen ezért csak az anya teltségére hagyatkozhatunk. Jobb az, ha az anyát egy szülőszobába rakjuk, ahol a kicsik minimum 80%-a megmarad, mintha az akváriumba szülne bele az anya, és természetes kiválasztódás (az őket kergető, és felfaló más halak miatt) lenne. Persze ha rendesen etetjük a nagyobb halakat, akkor nem vetik magukat a kicsikre. A molliknál nem annyira jellemző az utódkannibaliznus, mint például a guppiknál. Az anya többnyire este szokott szülni, vagy pedig a kora reggeli órákban, ez persze nem zárja ki, hogy nem jöhet rájuk napközben a szülés. Ilyenkor az akvárium falánál fel-le úsznak, és kígyómozgással úsznak. Általában elbújnak, vagy a víz felszínén vannak, és néha néha megrázkódnak. Egy alkalommal (az etetéstől, és az anya korától függően) 15-110 utód jöhet a világra. A fiatal anya keveset szül. Amire nagyon vigyázni kell, hogy az apamolli ne kerüljön az ivarérett lánya közelébe, és ugyanez érvényes a fiú-anya párossal is. Ilyenkor gyenge utódok jönnek a világra.
Lehetnek gerincferdült kicsik, lehetnek akik hamar elkapnak betegségeket, ami az egészséges halaink számára sem jó. Éppen ezért vigyázzunk, nehogy vérfertőződés történjen.
Szülés:
Mikor látjuk, hogy beindult a szülés, akkor el kell dönteni kivesszük, vagy nem? Ha nem vesszük ki, akkor érdemes az akvárium környezetét besötétíteni,(letakarni, függönyöket elhúzni) hogy minél több utód tudjon elbújni a növények között. Ezután mi csak annyiban járulhatunk hozzá a kicsik felneveléséhez, hogy jól etetjük a többi halat. Ha kivesszük, akkor feltételezhetően több utód marad meg. Sok múlik azon is, hogy el vannak-e különítve az anyától, vagy ott úszkálnak előtte, mint áldozatok. Az anya sajnos megeheti őket. Éppen ezért célszerű egy szülőszobát beszerezni.
Itt az utódok lejebb süllyednek közvetlenül a szülés után, és nem válnak az anya táplálékává. Lehet látni, hogy a fenti részt, ahol az anya szül, el lehet választani, és akkor az egyik oldal üres marad a kicsik számára, amely feltétlenül szükséges, hiszen születés után fel kell hogy menjenek a levegőre, ugyanakkor érdemes az ellető ketrecet az akvárium fény felőli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkába tenni. Az újszülött halak ugyanis a fény felé törekednek,
és így hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térből. Miután az anya végzett, helyezzük át a kisebbeket egy nevelőakváriumba. Ott nőhetnek egészen addig, amíg nyugodt szívvel be lehet rakni őket a nagyobbakhoz. Az elején a nagyok rájuk vetik magukat, de bízzunk a kicsikben, el fognak menekülni, és a nagyobbak látni fogják, hogy ez nem kaja. A kicsik növekedése nagyban függ a rendelkezésre álló helytől, és az etetéstől. Ha minden 2. vagy 3. nap
etetjük őket, akkor ki merem jelenteni, 5 hónaposan is olyan kicsik lesznek, mint egy jól fejlett 2 hónapos. Az oxigénhiány is igen súlyos növekedéscsökkentő
tényező, amellett halainkat fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel
és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorganizmusok elszaporodását,
mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -