MOGYORÓ(TEJELŐGOMBA) - gomba (családnév)



mogyoró-tejelőgomba
(Fotó: mogyoró-tejelőgomba)




A Mogyoró női név a növénynévből lett.
Névnapok: nincs.
Gyakorisága: nem gyakori.

A mogyoró-tejelőgomba (Lactarius pyrogalus) a galambgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, mogyoróbokrok alatt növő, nem ehető gombafaj.
A mogyoró-tejelőgomba kalapja 3-9 cm széles átmérőjű, alakja kezdetben domború, majd laposan kiterül, a közepes sokszor bemélyedő. Széle sokáig aláhajló.
Felszíne sima, a közepén néha érdes-rücskös is; nedves időben kissé síkos. Színe füstszürke vagy sötét barnásszürke, a széle felé olykor világosabb és
sötétebb koncentrikus zónák láthatók.
Húsa kemény, színe fehéres, esetleg enyhe rózsaszínes árnyalattal. Sérülésre bőséges fehér tejnedvet ereszt, amely beszáradva megszürkül. Szaga enyhén
gyümölcsös, íze erősen csípős.
Közepesen sűrű lemezei kissé lefutók, a féllemezek előfordulnak. Színük krémszínű vagy sárgás krémszínű.
Tönkje 3-6 cm magas és 1-2 cm vastag. Alakja hengeres vagy a töve kissé vékonyodó felé, felszíne sima. Színe halvány krémszín.
Spórapora halvány okkerszínű. Spórája széles ellipszoid alakú, felszínén a szemölcsök és összekötő gerincek zebraszeren csíkozottá teszik, mérete 7-8 x
5,5-7µm.
Hasonlít hozzá a sűrűbb és világosabb lemezű, gyertyán alatt növő gyöngyös tejelőgomba , a zöld tejelőgomba vagy a nagyobb szürkébb kalapú, bükk alatti fakószélű tejelőgomba.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: A mogyoró-tejelőgomba mikológiai jellemzői
Étkezési érték: fogyasztásra alkalmatlan.
Életmód: Tráma.
Spórapor: mikorrhizás, lemezes, sárgásbarna.
Kalap: Lemezek.
Tönk: domború vagy benyomott, lefutók, csupasz.
Európában és Észak-Amerikában honos. Lombos erdőkben él, szinte mindig Mogyoró alatt. Augusztustól októberig terem. Nem ehető.

Zene: -