MENYUS – állat (fiú keresztnév – régi)



mennyhal
(Fotó: mennyhal)




menyhal J. megnyúlt testű, apró pikkelyű, ízletes húsú, édesvízi ragadozó hal; Lota lota.

• Korai felbukkanású név írásbeliségünkben, 1395 k.: mench hal (BesztSzj.), 1405 k.: men hal (SchlSzj.), 1493: menyhal (OklSz.), 1577: menj hal (K2), 1604: mëny-hal (MA.), 1702: menyhal (Miskolczi), 1830: menyhal (Reisinger), 1912: mennyhal (Tömörkény). Nyelvjárásainkban ÚMTsz.: mëhal, méhhal, méhal, mënnyhal | SzlavSz.: mënyhal | MTsz.: ményhal, mei-hal | SzegSz.: menyhal, mönyhal | K.: mönyhal, mönnyei hal, mennybéli hal, fekete meny „mennybéli hal, mert karácsonyra
gyün meg”, és „a mönnyei azt jelenti, hogy ízletes”, tarka meny „folóbeli, sötétebb állóvizekben fogható”.

Összetett szó a menyhal, előtagja szláv eredetű; vö. szbhv. máni

, szln. menek, szlk. mieň, ukr. és or. meń, kárpukr. mnuch (TESz.), le. mień, cs. mník (RF.). A magyarban a meny és a menny szavaknak még további két jelentése
miatt – homonímia elkerülésére – egyesült a hal főnévvel (mint pl. csíkhal, tonhal stb.). A kárpátukrán meny-gol ’Lota lota’ (Vladykov) viszontkölcsönzés
a magyarból.

Több kutató korábban közzétett finnugor egyeztetése téves; nem a szláv szavak származnak a magyarból, hanem éppen fordítva. A finnugor nyelvi szavak, amelyekkel a magyar halnevet egyeztették, nem összetartozók (fi. monni ’harcsa’, lp. moanji ’Coregonus lavaretus’ veláris hangrendűek, a többiek palatálisok: cser. men ’menyhal’, md. mäntuk,mentuk ’ua.’ /SzlJsz./). Machek is, aki a balti és a szláv alakokat összetartozónak véli, finnugor eredetet feltételez. Más szlavisták (Vasmer, Preobraženszkij) ezt elvetik. Hangtanilag is komoly nehézségekbe ütközne egy szláv mъnъ< fi. monni, vagy cser. men magyarázat. Ez utóbbi az oroszból átvett. A szó óriási elterjedtsége miatt is kizárható a finnugor eredet. Ebben a szóban a halneveknek egy olyan ritka hasonlósága mutatkozik, mely Északkelet-Európától Délnyugat-Európáig terjed; egy olyan érdekes példája a balti–szláv–germán egybeesésnek, amely óindiai és görög kapcsolatokat is feltételez.

A mitháj (RK.) Bakos Ferenc és Lajos Tamás (UngElRum.) szerint viszontkölcsönzés a románból; vö. ro. midhaj (FR.), mihalţ(EL.); N. DA.: mihálte, mihál, mialc, mehált ’ua.’, mert a román halnév (a szóvégi -t kicsinyítő képző) szerintük magyar elnevezés átvétele. Ám ez a halnév megvan délebbre is, a bolgárban; vö. mihalca (RB.), mihaltza, romans mihalt (EL.), ezért nem valószínű, hogy a magyar volna az átadó nyelv. A menyhal névből nem is lehet ezt az alakot hangtani nehézségek nélkül magyarázni.

A gadóc (R. 1794: gadótz ’ua.’ /Grossinger/, 1863: gadócz /Heckel/; N. ÚMTsz.: gadóc) nyelvújítási műszó, az újlatin gadus ’halfajta’ (EtSz.) szón keresztül a gör.γáδoξ ’ua.’ halnévre vezethető vissza, és mára kiveszett a természetrajz szaknyelvéből. Már Grossinger említi együtt a latinból vett gadóc nevet a szláv eredetű galóca halnévvel, és ezzel idézte elő a keveredést. Reisingernél és Szirmaynál mindkét név előfordul 1830-ban, illetve 1840-ben, ám különböző halfajokra vonatkozóan.

A menyhal társneve a nagyagyú hal (R. 1702, 1794: HalK.), Herman Ottó szerint a név Miskolczitól való. A menyhal feji része jellegzetesen nagy, lapított,
innen ez a neve. A törzsökhal (R. 1884: Nyr. 13; N. MTsz.) összetételben a törzsök a mészárszéki vágótőke neve. A menyhal a tőkehalakkal rokon. A zsicëlar (Bakos) román eredetű erdélyi neve; vö. ro. vitelar ’ua.’ (DLR.). Téli harcsának (HungKözl. 21: 1–2. sz.) is nevezik, mert csak „télen jön elő, októbertől márciusig”. Bodrogközi neve is téli hal (Dankó), magyarázata az, hogy a menyhal hidegvíz-kedvelő faj, a hideg folyókban érzi jól magát, a felmelegedő tavakban nyári álmot alszik; csapatostól vándorol a mélyebb, hűvösebb mederrészekbe. A víz lehűlésével élénkül föl, táplálékfelvétele fokozódik, ívásuk is decembertől februárig tart. Tiszafüreden is a menyhal, menyus (bizalmas, ritka neve ez utóbbi) társneve a téliharcsa „alakra olyan, mint a harcsa, de csak télen lehet fogni, amikor harcsát nem” (Harka).

A menyhal tautonímiával alkotott latin szaknyelvi Lota lota neve ókori halnévből való, már Pliniusnál olvasható a menyhal lat. lota elnevezése. Erre vezethető vissza a hal észt luts, fr. alote, lote, perzsa lot, port., sp. lota (EL.) neve.

♦ A tőkehalakkal egy családba tartozik, hazai vizeinkben a menyhal az egyetlen képviselője ennek a családnak. Testformája nagyon emlékeztet a harcsáéra.
Vásárhelyi István 1961-ben (Magyarország halai írásban és képekben. Miskolc) a menyhal Kárpát-medencei elterjedésénél még a Balatont is említi. Berinkey
László 1966-ban („Halak – Pisces”) szintén ezen a véleményen van: „Elsősorban folyóvízi halfaj, de állóvízben, így a Balatonban is előfordul.” Azonban ritka, hiszen jellegzetes hidegvíz-kedvelő hal. Ívásuk is decembertől februárig tart. Igen hosszú életű, 20 éves kort is elérhet. Az egy kilósnál nagyobb példányok hazai vizeinkben ritkák. A szakszerűen elkészített menyhal igazi csemege, húsa kemény, szálkamentes.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Hazai Attila – Menyus választása

Zene: Menyus a király…