A Máté a héber Mattanaja: מת(נ)יהו név rövidített Mattai: מתי) formájának görög alakjából származik, jelentése: Isten ajándéka.
Névnapok: szeptember 21.
Gyakorisága: Az 1990-es években igen gyakori név, a 2000-es években a 2. leggyakoribb férfinév.
medve J. nagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó; Ursus.
• Medve szavunk korán felbukkan írásos emlékekben, 1395 k. „vrſus: medue” (BesztSzj.). 1450 k.: mèdue (BécsiK.), 1570 k.: medwe (ArsMed.). A népnyelvben MTsz.: medvë.
Szláv eredetű jövevényszó; vö. cs., or., szerb., szln., szlk. medveď, hv. medvjed, ukr.ведмідь, le. niedźwiedź, fehéroroszмядзведзь(W.). Az ősszláv medvedj tulajdonképpen ’mézevő, mézlátó’ jelentésű, az összetétel elemei méz, illetve ebéd szavaink előzményeivel is kapcsolatosak. Az ősi szláv megnevezés valószínűleg olyan totemisztikus alapon született körülírás, mint a mi farkas, szarvas szavainké. A magyar szóvégi -d azért maradhatott el, mert kicsinyítő képzőnek érződött.
A medve volt sokfelé az egyetlen veszélyes állat. A totemként tisztelt állat valódi nevének kiejtését tabu tiltotta. A régi szláv, germán, balti (lett,
litván) népek félelmükben az igazi helyett használtak tabunevet. Elnevezése a mézevő (ang. honey eater, szlk. medú jed, azaz méz-gyurgyalag) volt. A szlk.
medú jed alakból jól magyarázható a későbbi medved elnevezés. Máshol tulajdonképpen ’egy barna’ a jelentése; vö. ang. bruin, bear, ír bearach, skót bearch, ném. Braun, Bär stb. A medve ang. bear és ném. Bär neve a szláv nyelvekhez hasonlóan az eredeti név tabutilalma révén alakulhatott ki, az ógermán brun, beron ’barna’ szóra vezethető vissza; vö. még dán, fer., norv. bjørn, holl. beer, izl., sv. björn ’medve’(W.). Szintén tabunevekkel illetik a medvét finnugor nyelvekben; vö. vog. mә-kwol uj jäni osjxχ ’földházas állat’, kwonsiá uj ’karmos állat’, sas-nәrxá-χum ’nyírhéjbocskoros férfi’ (WogWb.), fi. N. metsänpitävä ’erdei szellem’, népmesékben metsän vanhus ’erdei öreg’ vagy vanha mies ’öregember’. A litvánban: ieu > litv. irštvà ’medve’ > širtva, širtas ’(medve)barlang’.
A medve tréfás neve Székelyföldön málnapásztor, további neve a máté (Nyr. 2), illetve Erdélyben a Szent Péter agara (Szóm.). A vérmedve húsevésre rászokott, háziállatokat pusztító medve. Erdélyben bálványmedve és gályamedve a neve a nagy, kifejlett, erős, hatalmas, öreg medvének. A medve székelyföldi tepsi
neve (Nyr. 22) a szó eredeti ’szétnyomult, szétterjedt’, teps ’elhízott, széjjelment’ jelentésével magyarázható. A háromszéki tapsi ’tappogó, nehézkes
járású’ (MTsz.) tájszó is ide tartozhat.
A medve neve az ógörögben arktosz, a latinban Ursus, a barna medve tudományos nevét is e két szóból alkották meg: Ursus arctos. Mindkét szó az indoeurópai arkt-, urkt- szótőre nyúlik vissza. A proto-indoeurópai haktos ősi szó; vö. walesi arth (> Arthur), hettita hartagga, ógör. aρκτος, gör.αρκούδα(W.). A latin ursus névre vezethető vissza afr. ours, ol. orso, ro. urs, sp. oso (uo.).
A medve kicsinye a bocs (ismeretlen eredetű szó), illetve a mackó (lásd ott). A medve hangja a brummogás, ami hangutánzó szó. Ez a szó elég későn jelent
meg a magyar nyelvben, valószínűleg a szintén hangutánzó ném. brummen átvételeként. A medvével kapcsolatos közismert magyar szólás az előre inni a medve bőrére, vagyis „túl korán örülni valaminek”. A középkori Szent György Lovagrend egyes rabló lovagjainak medvebőrt ábrázoló címerének nevéből (ném. Bärenhäuter, azaz „medvebőrös”) való a pernahajder kifejezés.
A medve hindusztáni neve bhalu, A dzsungel könyvében szereplő medve ezért kapta a Balu nevet.
♦ A medvefélék (Ursidae) a ragadozók rendjének egyik családja. Nagy testű, erőteljes ragadozó emlősök, veszély esetén vagy vadászatkor rendkívül gyorsan
képesek futni. Többségük mindenevő. Eurázsia és az amerikai kontinens lakói, Afrikában, Ausztráliában és az Antarktiszon nem fordulnak elő. A finnek és
más finnugor nyelvű népek hajdanán a medvéket őseik szellemeként tisztelték. Hasonló medvekultuszt ápoltak a régi koreaiak is. Az ókori görögök a medvéről
nevezték el a Kis Medve és a Nagy Medve csillagképet. A medve számos város címerállata. A leghíresebb ezek közül a svájci főváros, Bern, valamint a német
főváros, Berlin címerében látható medve. (A Bern név maga is medvét, a Berlin név pedig mackót jelent.) Az USA Kalifornia államának zászlajában szintén
látható. Oroszország hagyományos jelképállata ugyancsak a medve. Gyakori szereplője a különböző népek meséinek és legendáinak. Balu, Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényében szereplő ajakosmedve, az erdőben felnövekvő Maugli hű barátja. Joggal népszerű gyermekkönyvek főszereplője Dörmögő Dömötör, Brumi, Vackor, Micimackó, Füles Mackó és Mackó Lackó.
