MARINA – állat (leány keresztnév)



rózsás márna
(Fotó: rózsás márna)




A Marina latin eredetű, Marius vagy Marinus férfinév női párja. Jelentése: tenger szülte, tengerből jövő.
Névnapok: július 9.
Gyakorisága: nem gyakori.

márna J. a ponttyal rokon, ízletes, de szálkás húsú folyami hal; Barbus.

• Rövidített szótörténete: 1590: maarna (SzikszF.), 1700: merenne (Marsigli), 1791: márna (Dugonics 1820), 1794: marina (HalK.), 1884: márna (Nyr. 13),
1912: rózsás márna (Tömörkény). Nyelvjárásainkban ÚMTsz.: marna, szamosi márna, márna hal, márnakeszeg, marina, kismárna | K., MTsz.: málna | OrmSz.: márna ’a süllővel rokon’ (hibás jelentésmegadás!).

Szláv eredetű halnév nyelvünkben, közelebbi forrása nem határozható meg; vö. blg. mrěna, szbhv., szln. mréna, szlk. mrena, or. marená, mariná, ukr. marýna,
kárpukr. merena, le. mrzana, cs. mrínka ’ua.’ (TESz., SzlJsz.). A szláv szó etimológiája nem világos, az összetartozó megfelelőket felsorolja Vasmer (REWb.);
Machek egy ősszláv merna alakot tesz fel, és utal a liquida-metatézisre (ZfSlaw.). A magyar szó első szótagi hangváltozása a magánhangzó-harmónia kedvéért következett be az eredetileg palatális-veláris szónál.

Van tótkecsege, tótkeszeg (R. 1887: HalK.) elnevezése is. A zsidóhal (R. 1887: uo.; N. MTsz., SzegSz.: ua. | K.: zsiduhal) nevét Szeged környékén azért
kapta, mert „különösen a makai orthodox zsidók kedvelték” (Bálint). Herman Ottó adatközlője Komáromból azzal indokolta, hogy „nincsen köröszt a fejibe” (HalK.). Ugyanakkor a Szigetközben „zsiduhal, mer ojjan szakállas” (K.). Szakálla ugyan nincs a márnának, de bajusza tényleg van. Egy másik lehetséges
magyarázata a névnek az, hogy zsidó kereskedők, a fisérek vásárolták meg a márnát a halászoktól, és ők értékesítették azután a piacokon. Disznóhal társnevét
azért kapta, mert Herman Ottó szerint „orra túrásra alkalmas, innen a sertéssel való összehasonlítás”. Szigetközi dögevő nevét pedig azért, mert minden
előforduló döghúst, hullát, megeszik, „még az emberi hóttetemet is” (K.). A márna egyébként nem áll egyedül a halak között nem válogatós, jó étvágyával.
Hullaevő (uo.) nevét szintén ez indokolja. A marcihal (R. 1884: marczihal Nyr. 13; N. ÚMTsz.: marci,nagymarci | Gyurkó: marcihal) a martikeszeg, márna
elnevezésekre hasonlító népetimológiás változtatás személynévvel. A harcsaponty (Gyurkó; R. 1863: Mitterpacher) kompozítummal a szintén bajuszos márnát jelölik. A szigetközi bajuszsügér (K.) is arra utal, hogy a márna megnyúlt orra alatt bajuszszálak találhatók.

Brána társneve (R. 1887: HalK.; N. ÚMTsz. | RK.: Branat) román jövevényszó; vö. ro. breană (Dankovszky), N. breánă,imbreánă ’ua’. (DLR.), Gyurkó: breană-de-rîu, breană-de-vale. A román szó szláv eredetű. Rózsahal (R. 1887: ua. és rózsamárna HalK.; N. MTsz.: rózsa-hal | Unger: rózsahal | K.: rózsamárna) névvel valószínűleg a hal hátúszójában lévő kemény sugár hátsó részén fogazott úgynevezett bognártüskéjéről nevezték el. Mójna (RK.) társneve kölcsönszó a románból; vö. ro. móină ’Cobitis barbatula’ (Dankovszky), moiţă ’Petényi márna’ (FR.), N. Gyurkó: moină, moioacă. A Barbus meridionalis petényi alfaj, magyar neve Petényi-márna;
Petényi Salamon fedezte föl 1837-ben a Poprádban, majd ugyancsak ő találta a következő példányokat Erdélyben, és írta le őket. Így lett a faji jelző személynév
a nemi elnevezés előtt (R. 1863: ua. /Heckel/, 1868: Petényi-féle márna /Kreszn./). Egyik társneve a bartafia (Vásárhelyi; R. 1863: bartafiu /Heckel/,
1868: bartafin – az -n alighanem nyomdahiba /Kreszn./, 1884: bartafia /Nyr. 13/; N. Gyurkó: bartafiu) erdélyi név, az utótag ivadékot, kis halat jelent;
vö. fiu ’fióka’ jelentéssel Háromszéken (Nyr. 36).

Gyakori szemling társneve, R. 1529: selming, 1590: semling (SzikszF.), 1728: szemling (Comenius), 1801: szemling és zsemlying (Földi), 1870: szemling,
zsemlehal (CzF.); N. MTsz.: semling, semlyénk, zsemlén, zsemlénk, sëmlye,zsëjme, zsejme, zsëlyme, zselyme, zsémlye, zsömle, zsömle-hal | Gyurkó: semlehaj, zsemling. A magyarba többszörös – és utóbb részben tudósok által való – átvétellel kerülhetett különféle német nyelvjárásokból. Mivel a semling erdélyi nyelvjárási szó, a Petényi-márna elnevezése, leginkább a szász semleng ’ua.’ (Unger), erdélyi szász semlenk, semling ’a márnához hasonló kisebb hal’ (GrimmDWb. 10/1) jöhet számításba. Erdélyben egyébként a román is átvette; vö. ro. samle, zsome ’ua.’ (Bielz). De a külföldi ichtiológiai, azaz haltani szakirodalom szerint megvan még nyugati nyelvekben is: osztrák(EIWF.), ill. német Semling ’Barbus meridionalis petényi’ (Müller: Fische Europas).

♦ A márna megnyúlt orra alatt és a szájzugban két-két bajuszszál látható. Jellegzetes folyóvízi hal, leginkább a dombvidéki vagy a sík vidékre érkező, de a viszonylag gyors folyású vizeket is kedveli. Korábban említik a szakirodalomban balatoni előfordulását, még a II. világháború idején is (pl. „A rózsás márna előfordul a Balatonban is” /Hankó 1945/). Húsa szálkás, de ízletes. Kiváló sporthal, általában 4–5 kilósra nő Magyarországon, de a horgászok rekordpéldánya 10,54 kilogrammos volt, a Felső-Tiszán fogták.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Marina Vlady (Clichy, 1938. május 10. –) orosz származású francia színésznő, énekesnő és írónő. Eredeti neve: Marina Catherine De Poliakoff-Baidarov ...

Zene: Chiao Marina – R-GO