MANNA – növény (leány keresztnév)
(Fotó: szenna gyümölcse)
A Manna női név eredete: a zsidó nép legendás tápláléka Mózes második könyvében manna, többféle növény, így például a Fraxinus ornus, Fraxinus angustifolia, Alhagi manna, Eucalyptus viminalis, Eucalyptus gunnii, Eucalyptus pulverulena beszáradt édeskés nedve, ami emberi és állati táplálkozásra alkalmas
Névnapok: április 7.
Gyakorisága: nem gyakori.
szenna J: meleg égövi gyógynövény; Cassia.
1578-ban Melius Juhász Péternél „Colutea. Szena koro. Folyo Sene”. 1708-ban Pápai Páriz Ferenc szótárában olvasható a senna, 1745-ben Torkos Justus Joannes munkájában szennét, szennet levél. Innentől számos forrásban felbukkan.
A középkori latin senna ’szennacserje’ szóból vándorszó lett, megvan az angolban, németben, franciában, olaszban és spanyolban is. A magyarba kettős átvétellel kerülhetett: mint gyógynövény neve az orvosbotanikai latinból, a kereskedelem révén az olaszból, esetleg a németből. A végső forrás a növény arab sana neve.
A Cassia antik eredetű nemi név, már az ókori szerzők, így Vergilius, Plinius is használta a latin casia, cassia, illetve Szapphó, Dioszkuridész a görög
kaszia, kasszia terminust. A görög szó az asszír kasia, héber qtsiah nevekkel rokonítható.
A nemzetséget Közép-Európában a Cassia fistuláról ismerték meg először, hosszú, cső alakú terméseinek húsos-pépes belsejét, amelyben a magvak elhelyezkednek, a gyermekek manna néven, nyalánkságként fogyasztották. A faj eredetileg indiai, de ma már a trópusokon mindenfelé ültetik. A Bibliában az illatos kérgű szennafajok sneh néven szerepelnek.
A szennalevél ma is szerepel a patikák drogkészletében, a belőle készített tea enyhe hashajtó. A leveleket több félcserjés fajról gyűjtik, a Cassia angustifoliát
Dél-Indiában szántóföldeken is művelik. A Cassia senna Közép- és Északkelet-Afrikában tenyészik. Újabban néhány faj, mint a Cassia tora vagy a Cassia occidentalis, a trópusokon zöldtrágyaként és takarmányként vált fontossá.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Manna együttes.