mókus J. erdei fákon élő, bozontos farkú, barnásvörös szőrű kis rágcsáló állat; Sciurus vulgaris.
• Neve személynévben már 1348-ban felbukkan: „Mauritius dictus Mokus” (MNy. 63), 1398: Moukus (OklSz.), köznévként 1668: mókus (TESz.). 1702-ben „Az evet méltán neveztetik mókusnak az ö mokogásáról” (Miskolczi), 1834: mukuc (Kassai). A nyelvjárásokban ÚMTsz.: makkus, mánkus, mokus, mukis, mukus | Nyatl.: mókusz | VasiSz. 1936: 3: mankus | MNy. 5, Nyr. 3 és 10: mukucs. (Volt a népnyelvben R. 1838: csahó ’evet, mókus’ /Tsz./ neve is.)
A mókus hangutánzó eredetű szó, az állat makogó, mokogó hangjából, kedveskedő -us végződéssel (mint cicus, kutyus). A feltehető móka alapszó Balassi Bálint egyik versében olvasható először, 1589–1591: „Friss szép fejér póka [pulyka] | Édes szűrő [szőrű] móka, | Porcogós Annóka.”
Latin szaknyelvi Sciurus nemi neve a gör. szkia ’árnyék’ és oura ’farok’ elemek összetétele. Arra utal, hogy árnyékot vet a mókus nagy bozontos farka.
Erre utal a mókus ang. squirrel (W.) neve is, az anglo-fr. esquirel szóból származik, végső soron a görög szavak folytatója; vö. még fr. écureuil, lat.
sciurus, port. esquilo ’ua.’ (uo.).
♦ A valódi mókusok (Sciurini) a mókusfélék családjába tartozó nemet jelöl. Bozontos farkú, erdőlakó rágcsálók. A legtöbb faj az amerikai kontinensen él.
Eurázsiában csupán négy található meg a 40 faj közül. Közép-Európában elterjedt fajuk az európai mókus, más néven közönséges erdei mókus vagy vörös mókus
’Sciurus vulgaris’. Az emlősök (Mammalia) osztályában a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjához tartozik. Tápláléka
fák magvaiból, gyümölcseiből, gombákból és rovarokból áll, de előfordul, hogy madártojást és madárfiókákat is eszik. Ősszel különféle magvakat gyűjt, ezeket
elraktározza télire. A mókus jól alkalmazkodott a fán való életmódhoz. Rendkívül fürge, szüntelenül táplálék után kutat. Fogai a rágcsáláshoz alkalmazkodtak.
Városi parkokban is – gyakran teljesen szelíden – előfordulnak. Skóciában olyan súlyosra becsülték a mókus által az erdőkben okozott károkat, hogy a mókus
kipusztítására egyesület alakult, a Highland Squirrel Club. A Field című lap közli (1910. február 26.), hogy a Dingwallban tartott utolsó évi közgyűlésen
megállapították, hogy az egyesület kezdeményezésére több mint 7000 mókust pusztítottak el.
