MANDULA(CINCÉR) – állat (családnév, leány keresztnév)



mandulacincér)
(Fotó: mandulacincér))




A Mandula újabb névadás a hasonló növénynévből. A magyar „mandula” szó latin-olasz eredetű mandorla, jelentése: az egész alakot körülvevő, mandula formájú dicsfény.
Névnapok: március 25.
Gyakorisága: nem gyakori.

A gyümölcsfák kérge alatt rágnak a meggyormányos (Magdalis cerasi) és a sárgacsápú gyümölcsormányos (Magdalis ruficornis) lárvái, míg az alma-bimbólikasztó (Anthonomus pomorum) és a törökmeggy-bimbólikasztó (Anthonomus humeralis) a rügyekben tesznek kárt. A mandula a legfőbb tápnövénye két egymáshoz hasonló, a vékony ágakban fejlődő cincérfajnak, a mandulacincérnek (Lioderina linearis) és a kecses selymescincérnek (Axinopalpis gracilis). Csonthéjasok törzsében és gyökerében fejlődik két, nagy termetű – és elég ritka – díszbogár, a kökény-tükrösdíszbogár (Capnodis tenebrionis) és a bronzos díszbogár (Perotis lugubris) lárvája.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Mandulacincér (Lioderina linearis) – A Balkán-félszigeten és Törökországban honos cincérfaj a pannon régióban (Magyarország, Szlovákia) éri el az elterjedési területe északi határát. Magyarországon az 1970-es évekig rendkívüli ritkaságnak számított, mert csak egyetlen példányát ismertük az országból. Később a Balaton-felvidéken száraz mandulagallyakból nagy számban tenyésztették ki. Azután megtalálták a Bükkben (MERKL és mtsai 1996), Sátoraljaújhelyen (Hegyessy Gábor szóbeli közlése) és a Naszályon is (MERKL 2010). Bár sokáig a mandulát tekintették egyedüli tápnövényének, ma már tudjuk, hogy megtelepszik kökényben, dióban, körtében, görög jegenyefenyőben (Abies cephalonica) és Pinus-fajokban is; laboratóriumi körülmények között szilvába is petézett, és sikeresen ki is fejlődött (SABOL 2000). Első sas-hegyi példányai 2012 forró nyári napjain repültek fényre a Sas-hegy alján és a kertségben. Ugyanabban az időben előkerült Csepelről is (Csepel-Kertváros, Kolozsvári utca 4., fényre, 2012.VII.1., Merkl Ottó).

Zene: Mandula zenekar – népi hangszerek.