MÁLINKÓ – állat (családnév)



sárgarigó
(Fotó: sárgarigó)




aranymálinkó J. sárgarigó.

• A magyar írásbeliségben 1792-ben bukkan fel: aranymálinkó (SzD. gabos alatt), 1808-ban arany málé (Mitterpacher), majd 1896: arany málinkó, arany máringó, arany malingó, arany mál (Nom.). Alakváltozatai a nyelvjárásokban: MTsz.: arammálingó | ÚMTsz.: aranyállú, aranyáruló, aranyárulu, aranyosmálé, alamár, alomár, aranymál, aranymáj, olomár, arany malingó, alamáringó, aranymálingu, aranmáringómadár, alamármadár, aramálingó, aranymálú, aranymárny, aranymárnyó, aranyos málé | Chernel: aranymályu, aranymálé, aranymái |VasiSz. 1966: 3: oromállu. További népnyelvi neve az irubiru (uo.) és a szolgabíró vagy szógabiró (Chernel).

Az összetett elnevezésben a színt jelölő előtagot az ’állat hasi része’ jelentésű mál főnév követi. Málinkó a sárgarigó régies neve. Ma nyelvjárási szó, az aranymálinkó vagy sármálinkó (tkp. ’aranymell’, ’sárgamell’) utótagjából, amely a mál becézett alakja (vö.: sármány). Az -inkó, -ingó végű alakváltozatok az aranymál rigó összevonásával keletkeztek. Számos nyelvben használatos a név megfelelője, pl. ném. Goldamsel ’aranyrigó’, ang. golden oriole, dán guldpirol ’aranyos sárgarigó’, szbhv. vug zlatna ’aranyos cinke’ (NA.) vagy az Oriolus aureus ’aranyos rigó’ (Brehm) régi szaknyelvi latin binómen.

Korábbi neve 1793: arany-bögy (Grossinger), 1801: aranybegy (Földi); N. Chernel: aranybegy, illetve 1803: aranyos rigó (Szent-Györgyi); N. ÚMTsz.: aranymálrigó, aranymálirigó | Chernel: aranymái rigó. Idegen nyelvi megfelelője a ném. Goldamsel, R. lat. szaknyelvi Oriolus aureus (Brehm), azaz ’aranyrigó’, ang. golden oriole, dán guldpirol, vagyis ’aranyos sárgarigó’, szbhv. vuga zlatna (NA.), szó szerint ’aranyos cinke’. A németek Pfingstvogel-nek, azaz pünkösdi madárnak is nevezik, mely elnevezés már azért is találó, mert az aranymálinkó csak pünkösd felé, május első felében érkezik.

Az aranymálinkó Magyarországon rendkívül népszerű madár, amiről számos népnyelvi neve is tanúskodik; vö. sármáringó, sárga velyhe, lórió, aranymál, aranymáj, szolgabíró, aranybegy. Jellegzetes mélyhangú tilinkóra emlékeztető közismert hangját belehallással különféle tréfás értelemmel magyarázgatta a magyar nép, így: „szógabíró”, „huncut a bíró”, „jó a bíró”, „kell-e dió fiú”.

♦ Az aranymálinkó vagy sárgarigó, régebbi latin nevén Oriolus galbula, mintegy 50 más fajjal és válfajjal a málinkó (Oriolus) főnemet alkotja. Pompás, világos narancssárga színű madár. Hazája Európa, de keleten a Kaukázusig, Perzsiáig, Turkesztánig és Dél-Szibériáig elterjedt. Nyári vendég, csak rövid ideig tartózkodik nálunk, és már augusztusban elvonul. Mindig a legsűrűbb, leglombosabb fákon ugrál. A hím flótázó füttye kellemes, hangos és rendkívül dallamos. A füttyszón kívül az aranymálinkó csacsogó, csettentő, szinte csörgedezésszerű hangon is szól, a legszorgalmasabb énekesmadarak közé tartozik. Már napkelte előtt hallható, s énekel déltájig, majd alkonyat felé újra megszólal. Még tikkasztó meleg napokon is éber és hangos, ellentétben más madarakkal.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -