MAKÓ(CÁPA) - állat (családnév)
(Fotó: hosszúuszonyú makócápa)
A hosszúuszonyú makócápa (Isurus paucus) a porcos halak (Chondrichthyes) Osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó faj.
A hosszúuszonyú makócápa az Atlanti-óceán nyugati felén a Golf-áramlatban, Florida és Kuba vizeiben fordul elő, de már Brazília déli partjainál is észrevették. Ugyanezen óceán keleti felében, Guinea és Ghána között található meg. Az Indiai-óceánban, csak Madagaszkár környékén lelhető fel. A Csendes-óceánban levő elterjedési területe Tajvan és Hawaii között van.
Ez a cápa általában 200 centiméter hosszú, a nőstények akár 417 centiméteresre is megnőhetnek. 205-228 centiméteresen felnőttnek számítanak. A mellúszói körülbelül olyan hosszúak, mint az állat feje. Az állat feje nem keskenyedik el annyira, mint rokona, a röviduszonyú makócápa esetében; elülső pofája tompább. Az elülső fogain a bemélyedések egyenesek, a fogak nem horogszerűek. Farokúszója félhold alakú, nagyon hosszú alsó nyúlvánnyal. Háti része sötétkék, hasi része fehér. Szájtájékánál szürke foltozás látható.
Főleg a nyílttengert kedveli, 200 Méter mélyre is lemerülhet. Valószínűleg rajhalakkal és nyílttengeri fejlábúakkal táplálkozik.
A hosszúuszonyú makócápa ál-elevenszülő, vagyis a hím által megtermékenyített peték, a nőstény petefészek vezetékének üregében fejlődnek ki. A kiscápák a vemhesség alatt a szikzacskóból és a terméketlen petékből táplálkoznak. Az alomban 2 kiscápa van.
Habár halászhajókkal is halásszák, nem ipari mértékben. Frissen, szárítva, füstölve, sózva vagy fagyasztva árusítják; főzve és sülve fogyasztható. Úszóiból
cápauszonyleves készül. Bőrét, olaját hasznosítják. Állkapcsait és fogait emléktárgyként árusítják.
Az emberre nézve veszélyes lehet.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Makó Pál (költő).
Zene: Makó Péter (Csíkzenekar).