MACSKA – növény (családnév)
(Fotó: ezüstfa)
ezüstfa J:ezüstös levelű, erős illatú, sárgás virágú díszfa; Elaeagnus angustifolia. ezüstfűz J: ezüstfa.
Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) ezüstfa. Társnevei: magyar olajfa, vadolajfa, fűzolajfa, hamisolajfa, magyarolajfa, olajfűz, ezüstlevelűfa, paradicsomfa, szőrös macska. Ez utóbbi a párolgás ellen szolgáló, a nap sugarainak hatását csökkentő epidermiszből kifejlődött, a levél felszínén található szőrökre utal. Népi paradicsomfa elnevezése onnan származik, hogy olyan szépnek tartják, hogy minden bizonnyal a paradicsomból származik. Olajfára utaló neve azt mutatja, hogy levele, gyümölcse hasonlít a valódi olajfáéhoz. Ezüstfűz, fűzolajfa nevei megtévesztőek, hiszen a fűzzel nem rokon növény, mindkettő más-más növénycsalád tagja.(A fűz ’Salix’, az ezüstfűz azonban ’Eleagnus’.) Az indokolja ezeket a neveket, hogy az ezüstfának a fűzéhez hasonló keskeny, lándzsás levelei vannak. Diószegi találóan ezüstfának nevezte a növényt ezüsthamvas leveléről, mely apró pikkelyekkel ezüstözött.
Bogyós, csonthéjas gyümölcse szintén ezüstös.
Tudományos genusneve az Elaeagnus. Theophrasztosz is megemlékezett egy elaiagnosz (< görög elaia ’olajfa’, agnosz ’szűz’; tehát ’szűzolajfa’) nevű növényről.
Az ókori görögök már ismerték az ezüstös levelű fát, és az olajfa bogyójánál is fanyarabb termését étkezésre is használták. Általánosan használt ókori
görög neve agrielaia, azaz ’vadolajfa’ volt. Ennek gallyaiból készítették az olimpiai győztesek koszorúit. A rómaiak oleaster néven ismerték. Palesztinában
gyümölcséből olajat ütöttek, melyet oleum sanctum vagy Zachaeus olaja néven árusítottak a zarándokoknak. A hagyomány szerint ugyanis ilyen vadolajfára
mászott föl az apró termetű Zachaeus, hogy a nagy néptömegektől körülözönlött Mestert láthassa. A Bibliában szereplő héber ec-šemen nevet a fordítók nemigen
tudták jól azonosítani, olajfának, fenyőnek, ciprusnak, vadolajfának vagy „szép fának” fordítják, noha a név ma is az ezüstfát jelöli a héberben. A valódi
olajfa neve is eltérő (zajit), ugyanakkor görbe és görcsös törzse miatt sem valószínű olyan szöveghelyeken, ahol épületfákról, hosszú, erős gerendákról
vagy tartóelemekről van szó. A gyors növekedésű ezüstfa ugyan fiatal korában alulról elágazó, alacsony tövises fa vagy bokor, ám 10–20 éves korára hosszú,
egyenes törzset fejleszt, és valódi fává nő, főleg, ha alsó ágait eltávolítják.
Több ázsiai utazó is megemlítette, hogy Örményország déli részén a falvak terjedelmes kertjeiben az ezüsthamvas Elaeagnusról szorgalmasan szedik az érett termést, és azt különbözőképpen használják fel étkezésre. Kínában és Japánban járt utazók – köztük Xantus János egykori 1848-as honvéd – is megtalálták az ezüstfa különböző fajait.
Kertjeink erőteljes, kellemesen édeskés, bódítóan illatos díszcserjéje. Aranysárga, harang alakú virágokkal szép cserje; jövevénynövény, Magyarországon a XIX–XX. század fordulóján tűnt föl. Kedvelték kellemes illatát, a méhesek közelébe is ültették.
A kecskeméti gimnázium udvarán két hatalmas fa nőtt, mint írták „a régi ikerfatestvér elevenen zöldel és évről évre új tanulónemzedéket fogad árnya alá játszani, üdülni”.
Nálunk legismertebb és legelterjedtebb fajának, a keskenylevelű ezüstfának, az Elaeagnus angustifoliának hazája a Földközi-tenger melléke és a mérsékelt égövű Ázsia. Ágai tövisesek, levelei szálas lándzsa alakúak, alul a hajtásokkal együtt ezüstfehérek, felül zöldesfehérek, zsenge korukban mindkét lapjukon ezüstös molyhosak, illetve szőrösek. Könnyen szaporítható magról és dugványról, igénytelen, talajban nem válogatós, fagyra sem érzékeny. Parkfának, sövénynek ültetik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: macskafarok, macskaszem, macskatövis, macskahere, macskaméz, koszmacska, szőrösmacska, macskanadrág, macskatüsök, macskaköröm, macskaláb, tengerimacska, macskamajom, macskatök, macskafarkú és cicamaca stb.
Zene: -