Szláv eredetű jövevényszavunk; vö. blg. N. мáчка, szbhv. mà
ka, szlk. ma ka, ukr. N. мáчка (TESz.), bosny., mac. ma
ka, szln. ma ek, ma ka ’ua.’ (W.). A szláv szavak vagy macskahívogató, vagy a macska hangját utánzó szóból erednek. Származékai: macskás, macskásodik.
A cirmos hamvasszürke alapon barna csíkokkal vagy foltokkal tarkázott macska. A cirmos (R. 1768: tzirmosok) „ismeretlen eredetű szócsalád; az etimológia
tisztázatlansága miatt tagjainak egymáshoz való viszonya sem világos” (TESz.), illetve „származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható […] jelentésének alapeleme a piszkosság lehetett” (Zaicz). A macskának a Székelyföldön éjjelibútor (Szóm.) neve is van. A kis macska Háromszéken mióka, miuka (MNy. 6), Csongrádban fijók-macska (MTsz.).
A latin szaknyelvi binómen a macska lat. felis és gör. katta neveiből alkotott terminus. 1758-ban Linné a házimacskának a Felis catus rendszertani nevet
adta, 1775-ben Johann Ch. D. von Schreber a vadmacskát Felis silvestris néven sorolta be. Jelenleg a házimacskát ennek alfajaként tartják számon; a Zoológiai
Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata (ICZN) értelmében a faj hivatalos neve azonban Felis catus, mivel ezt Linné elsőként publikálta. Johann Ch. P. Erxleben
Anfangsgründe der Naturlehre (1772) és Systema regni animalis (1777) című műveiben Felis domesticus néven jegyezte fel a házimacskát. A szabályzat értelmében ez az elnevezés, és változatai (Felis catus domesticus és a Felis silvestris domesticus), habár gyakran láthatók, érvénytelenek. A görög név és a lat. cattus folytatója a macska ang. cat, fr. chat, chatte, ném. Katze, ol. gatto, sp. gato, or.кот, кошка(W.) neve.
♦ A macska, vagyis házimacska ’Felis silvestris catus’ kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nembe tartozik.
Mintegy 10 000 év óta él az ember környezetében, fennmaradt háziasításának 4000 éves emléke Egyiptomban. Egy ciprusi sírból előkerült, mintegy 9500 éves
leletben egy felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. Különböző maradványokat találtak Jerikó mellett, amelyek korát 9000 évesre becsülik. A macskának számos fajtája és színváltozata létezik. Sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi
történeteiben is szerepel. Kezdetben Egyiptomban szent állatként – Básztet szent állataként – tisztelték a macskákat (elpusztításuk halálbüntetést vont
maga után), később már tenyésztették őket, mert magtáraiktól távol tartották az egereket és más rágcsálókat, sőt a sivatagból betévedő kígyókat is.
