LOCSKA – állat (családnév)



csonttollú
(Fotó: csonttollú)




csonttollú madár J. szárnya végén csontszerű szarulemezkét hordó, díszes tollazatú sarki madár; Bombycilla garrulus.

• A csonttollú madár esetében a másodrendű evezők hegyén piros pecsétviaszhoz hasonló szaruszerű lemezkék, függelékek vannak, amelyek a meghosszabbodott tollgerinc képződményei. Ezekről a „csonttollak”-ról kapta a nevét. Eredetileg nyelvjárási szó volt Baranyában, hivatalos fajnévvé Petényi és Chernel tette. Herman Ottó pedig a csontmadár nevet javasolta (Madh.).

Selyemfarkú elnevezése (R. 1799: Fábián) a ném. Seidenschwanz ’ua.’ (KissMad.) fordítása. Selymesen fénylő tollaira utal lat. szaknyelvi Bombycilla genusneve is, Arisztotelész gör. bombosz madárneve alapján; gör. bombyx és a lat. -illa kicsinyítő képző összetételével alkotott nemi terminus. Latin garrulus fajneve pedig énekhangjára utal, a lat. garrire ’cseveg, fecseg, locsog’ szóból származik.

A csonttollú madár további társneve a selymeg, fenyőmadár, fenyűmadár, fenyvesmadár, borókapapagáj (uo.),mert tűlevelű erdők lakója. A kontyos fenyőmadár jelzője a madár bóbitájára vonatkozik, akár búbos rigó, búbos csonttollú hasonnevében. Népnyelvi neve még a muszkaseregély, muszkaveréb, borókapapagály, selyemfarkú csonttollú madár; régi nyelvújítás kori neve a selyemfarkú locska (uo.).

♦ A csonttollú a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába tartozó faj. Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részén elterjedt. Elsősorban fenyvesekben, de más jellegű erdőkben is előfordul. Magyarországon decemberben látható leggyakrabban, és tavasszal indul vissza az északi tájakra. Rendszertelen, kiszámíthatatlan megjelenésével régebben babonás félelmet keltett. A Magyarországra érkező csonttollúak a télen is hozzáférhető növényi koszton élnek. A nyugati ostorfa, a madárberkenye és a japán akác fán maradó terméseit csipegetik, de a vadrózsa áltermése, a fonnyadó alma és körte, valamint a sárga fagyöngy lédús terméseit kedvelik a legjobban. Az amerikai csonttollúak ’Bombycilla cedrorum’ olyan falánkok, hogy minden gyümölcsöt és minden bogyót, mely csőrük elé kerül, elnyelnek, hogy aztán nem is tudnak repülni, és kézzel is megfoghatók.

Nálunk a csonttollú madárról az első híradás Bél Mátyásnak köszönhető, aki 1736-ban megjelent Notitia Hungariae novae hist. geogr. etc. című művében Zólyom vármegye madarairól szólóan azt írja róla: „búbos madarunk is van, amely másutt ugyan ritka, de nálunk közönséges; a tótok ’kochlácsnak’ nevezik. Nagyon tarka madár, szárnytollai sárgák, vörös foltokkal tarkítva, mintha csak művészi kéz rakta volna őket oda”. Grossinger Ornithológiájában azt írta, hogy 1768-ban Kassán látta a csonttollúakat, amint kosárszámra hozták be a piacra. Utána a Magyar Hírmondó tudósít, hogy 1780-ban Kőszegen jelent meg, majd 1806 telén Arad megyéből jelentettek sokat. Megjelenésének pontos nyilvántartása Petényi Salamonnak köszönhető, aki hátrahagyott irataiban találó képet rajzol életmódjáról: „Azt mondják: szép testben szép lélek lakozik. Itt mintha ez a törvény sántikálna, mert ebben az esetben ez a pompás test egyebet sem tud, mint enni, és újra csak enni!”


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -