LISZT(BOGÁR) - állat (családnév)



 közönséges lisztbogár
(Fotó: közönséges lisztbogár)




A közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozó faj.
A közönséges lisztbogár ma már világszerte elterjedt faj. Az Ember valamennyi földrészre behurcolta. Rendszeresen előfordul és gyakori egészen az Északi és a déli sarkkörig.
A közönséges lisztbogár 0,5-2 centiméter hosszú. Hosszúkás testű, fényes barna, gesztenyebarna vagy fekete. Szárnyfedőin finoman pontozott sávok futnak végig, tora egyenletesen, finoman pontozott, szélesebb mint amilyen hosszú. Csápja rövid, ízei kissé vaskosak. Csápja és Lába vörösesbarna.
A közönséges lisztbogár a szabad természetben sem ritka, a házakban, valamint az élelmiszerraktárakban, malmokban, pékműhelyekben okozott jelentős károk miatt mégis jóval ismertebb mint raktári kártevő. Elsősorban éjjel mozog, gyakran repül fényforrások felé. A szabadban főleg fakorhadékkal táplálkozik.
A szabadban élő megtermékenyített nőstények petéiket az avarba, a belső terekben tartózkodók pedig lisztbe és egyéb élelmiszerekbe rakják. A sárgásbarna hosszúkás lárvákat „lisztkukac”-nak nevezik, tenyésztik is, mivel kedvelt eledele a rovarevő emlősöknek és madaraknak.
Kutikulája kemény, kitines. Megfelelő hőmérséklet esetén évente
több generáció is kifejlődhet.
Magyarországon a Tenebrio nemnek még két faja fordul elő:
kéreglakó lisztbogár (Tenebrio obscurus) (Fabricius, 1792): Kozmopolita faj, készletkártevőként és szabadban is gyakori.
fogastorkú lisztbogár (Tenebrio opacus) (Duftschmid, 1812): Őserdei reliktumfaj.
Lárvájára leginkább horgászcsaliként, illetve kártevőként gondolunk, de a fenntartható emberi élelmiszerek kifejlesztésén gondolkodó kutatók körében felmerült, mint lehetséges táplálékforrás, amely Dennis Oonincx, a Wageningen Egyetem kutatójának számításai szerint a lisztkukac tartása, szállítása sokkal kevesebb káros kibocsájtással jár, mint a hagyományos háziállatoké, viszont a fejlődésükhöz szükséges hőmérséklet fenntartása miatt összességében annyi energiát igényelnek, mint a disznók.
A lisztkukacot több hobbiállat is szívesen fogyasztja (madarak, hüllők, rágcsálók), emiatt tenyésztik is. Tenyésztése nem igényel különösebb szakértelmet. A petéből (barna) lárva fejlődik (akár a bogár méretének duplája is lehet a lárva), mely többszöri vedlés után (fehér) bábot képez. A bábból kikel a kifejlett bogár(először halvány, később megbarnul, majd megfeketedik). Fejlődése pár hónapot vesz igénybe. A hímek kicsit nagyobbak a nőstényeknél, külsőleg nehéz megkülönböztetni őket.
A lárvákat korpával, liszttel, kenyérrel, zabpehellyel, uborkával, répával, liszttartalmú élelmiszerekkel lehet etetni. A bogarak átalakulásuk után hamar párosodnak, majd a nőstények petét raknak.
Elhelyezésüknél figyelni kell, hogy ne tudjanak kimászni, illetve kirepülni (szárnyukból kicsit le szoktak csippenteni).
A szabadban fogott állatok fertőzéseket tartalmazhatnak, ezért kisállatboltban, állateledelboltban, tenyésztőknél lehet beszerezni őket az otthoni tenyésztéshez.



Továbbá:

Lisztbogár – Tenebrio molitorLinné
Társnév: Nagy lisztbogár
Leírás: Teste megnyúlt párhuzamos szélű, mérsékelten domború. Fényes gesztenyebarna, vagy fekete, zsírfényű. Utolsó csápize olyan hosszú, mint amilyen széles, csápízeinek száma 11. Hasa és lábai vörösek. Nagysága 12–18 mm. A Tenebrio-fajok álcái az ún. „lisztkukacok”. Fiatalon fehér, később világossárga, kemény, drótféreg szerű, változatos nagyságú álcák. Egyes példányok elérhetik a 28 mm-t is (Jermy–Balázs 1990). Az álcák utolsó szelvényén két tüske látható. A lisztkukac keresett madár- és terráriumi eleség, emiatt tenyésztik. Bábja szabad báb.
Elterjedés, életmód: Az egész földkerekségen előforduló közönséges kártevő. Lisztben, kenyérhulladékban, raktározott anyagokban, pékségekben, lombfák kérge alatt mindenütt megtalálható. Az őrleményekben járatokat készít, ezzel szennyezést okoz.

Kéreglakó lisztbogár
Tenebrio obscurus Fabricius
Leírás: A lisztbogárhoz nagyon hasonló, de utolsó csápize harántos, szélesebb, mint a hossza. Fénytelen fekete, nagysága 14–18 mm.
Elterjedés, életmód: Az egész földkerekségen elterjedt, Magyarországon is nagyon közönséges. Lisztben, de korhadó fák száraz rágcsálékában, falisztben, faodvakban is él.

Kis lisztbogarak – Tribolium spp.
2–6 mm nagyságú apró, lapostestű, párhuzamos oldalú bogarak. Lábaik rövidek és vékonyak. Magyarországról 4 fajuk ismert. Készletkártevők. Fejlődési idejük rövid, ezért raktárakban gyorsan és nagy tömegben szaporodhatnak el. Jellegzetes képviselőjük:



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: - Gál György Sándor Liszt Ferenc életének regénye

Zene: Liszt Ferenc.