LABODA(BOGÁR) – állat (családnév)
(Fotó: pajzsos labodabogár)
A paizsos bogarak (Cassidinae) jellemző tulajdonsága, hogy előtoruk háta olyan nagy, hogy a fejet felülről teljesen betakarja; a szárnyfedőkkel együttesen pedig az alul lapos és felül domború bogaraknak pajzsszerű kinézést kölcsönöz. A pajzsos bogarak többnyire zöld, sárgás vagy vörösesszürke színűek, életükben pedig gyakran aranyos vagy ezüstös sávokkal, foltokkal tarkítottak, ezek azonban az állat beszáradásával eltűnnek. Élénkszínű faj kevés található a mérsékelt égöv alatt, annál díszesebbek azonban forróégövi rokonaik. Lárvájuk széjjellapított, oldalt tüskékkel fegyverzett, potrohvégük pedig villás függelékkel végződik, melyet fel- és előrehajtva tartanak és erre erősítik kiszáradt ürüléküket, úgyhogy inkább piszokcsomóknak, mint rovaroknak tűnnek. A pajzsos labodabogár (Cassida nebulosa L.) nemcsak gyomnövényeken (libatopféléken), hanem cukorrépán is található és ha nagyszámban lép fel, kártékonnyá is válik. A bogár 5–7 mm hosszú, felül rozsdássárga és szétszórt fekete foltokkal, pettyekkel tarkított. Áttelelése után a nőstény petecsomóit a levelek fonákjára rakja, melyeken később a lárvák is együtt találhatók, amint eleinte kerek lyukakat rágnak, majd oldalról is kikezdik azokat. Bábozódás előtt testvégüket odatapasztják a levelekhez, amelyeken a 8 napra kikelő bogarak folytatják a rágást. Gyakran találkozunk a zöld labodabogárral (Cassida viridis L.) a közönséges bojtorján nagy levelein, de más növények levelén is.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
Hej Laboda, Laboda, lábod ide, nem oda; részegségében tántorogva járó emberről.
Zene: Hosszú szárú laboda, de laboda - népzene.