KUKUCSKA – növény (családnév)



kakukkfű
(Fotó: kakukkfű)




kakukkf ű J: halványlila ajakos virágú, apró illatos levelű fűszer- és gyógynövény; Thymus.

A kakukkmadárról elnevezett virágos növények többsége tavasszal, a kakukk megérkezésekor nyílik. A termést hozók pedig akkortájt érlelik be termésüket.
A madárnév igen sok növénynevünkben szerepel, melyek nem mindegyike eredeti, hiszen egyik-másik elnevezésünk idegen nyelvekben is használatos; gyakran kétségkívül fordítással van dolgunk.
A németben az egyszerű madárnév, tehát minden összetétel nélkül a Kukuck például huszonhat különféle növényt jelöl. Ehhez járul a madárnévvel alkotott összetett szavak százféle jelentése. Az alábbiakban csak a Lychnis flos-cuculi; Thymus növények ilyen magyar neveivel
foglalkozunk.
A kakukkfű szótörténete igen régi időkre nyúlik vissza (R. 1395 k.: BesztSzj., 1405 k.:SchlSzj., 1525 k.: Ortus, 1577: KolGl., 1578: Melius, 1583: NomPann.,
1585:Calepinus, 1588: Frankovith, 1590: Szikszai, 1604: Szenczi, 1643: Comenius, 1664: Lippay). Ettől kezdve számtalan forrásból adatolható. A népnyelvben szintén ismert, a legtöbb vidéken valamilyen alakváltozata használatos, mint például Nyárády: kakukfű (Marosvásárhely) | SzlavSz.: kakukfí | SzegSz.: kakukkfű | ÚMTsz.: kakukkfüjj (Zalabaksa), kukukkfű (Vasszécseny, Sárád), kukukfű (Kürt, Martos) | Nyr. 12: ua. (Szolnok-Doboka megye Domokos), uo. 4: kukucska-fű (Nógrád megye), uo. 44: kukucska (Pilis, Kiskunság, Bácsmadaras, Lapusnyak, Hunyad megye), uo. 27: kukicska (Beregszász), uo. 10: kukukfü (Zemplén megye) | TermTudKözl. 1901: ua. (Keszthely) | NéprÉrt. 35: kakukkfüjj (Göcsej, Zalabaksa).
A különböző nyelvjárási nevekben a kukucska a kakukkocska változata, a kakukk kukukk változatának -cska kicsinyítő képzős alakja, csakhogy az eredeti kukukcsa alakból hangátvetéssel kukucska lett.
Ipolylitkén jegyezte föl Borbás Vince (Nyr. 4) azt a népszokást, hogy a kakukk szavára azt mondják: „Kukucska, hány esztendeig élek?” Ezután megszámolják, hányat kakukkol a madár még ezután. A kakukkot is sok helyen kukuknak ejtik, így a Magyar Nyelvőr különböző évfolyamainak tájszógyűjteményeiben kukuknakAbaúj megyében, kukukknak a Balaton-felvidéken, Tatatóvárosban, Zilahon, kukukmadárnak Nyitra megyében, kukumadárnak Baján.
A növény latin és magyar elnevezésében egyaránt szerepel a madárnév. A latin tudományos fajnév, a flos-cuculi (< latin flos ’virág’; cuculus, genitivus
cuculi ’a kakukknak a…’) ’kakukkvirág’ jelentésű. A kakukkfű német tükörszava a Kukuckskraut. A genusnév, a Thymus szó a görög thymonból származik, amely bátorságot jelent.
Számos összetett növénynevünk alkotott a kakukkfű terminussal. Ilyen a Cuscuta epithymum kakukkfűfojtó, kakukkfűaranka elnevezése. Dúsan elágazó, fonálszerű növény, amelynek gyökere sincs. Az ajakos- és ernyősvirágúakon, valamint a hüvelyeseken, galajféléken élősködik. Ezt kakukkfűfojtó, de herefojtó ’ssp. trifolii’ alfajának neve is mutatja. Mezőgazdasági kártétele jelentős a hereféléken és a lucernán. Ilyen továbbá a kakukkfű-naprózsa ’Fumana thymifolia’, a kakukkfű-vajvirág ’Orobanche alba’, a kakukk-szúnyogvirág (társnevei közül vö. szunyogvirág, réti kakukkszegfű, szúnyogszegfű), valamint a kakukkfűlevelű fűz ’Salix serpyllifolia’ metaforikus terminus. Idegen nyelvi megfelelői az angol thyme-leaved willow, német Thymianblättrige Weide és orosz iva timjánolisztnaja.
Alakváltozata a kakucskafű. Társneve a balzsamfű, démutka, mézfű, vadzsombor és a latin név alapján a thimián, tömjénfű.
A kakukkdémutka [R. 1824: kakuk démutka (Szádler)] társnév összetett szó, démutka [R. 1783: „Thymus vulgaris … Demutka” (NclB.), 1793: Földi, 1807: ua. (MFűvK.)] utótagja a kakukkfű ’Thymus’ elavult szaknyelvi elnevezése. Német eredetű – esetleg szlovák közvetítéssel – a magyarban; vö. német N. demut ’kakukkfű, csombord, borsfű’. Átkerült a cseh és a szlovák nyelvbe: cseh N. démut ’kakukkfű’, szlovák N. demutka, dymutka ’ua.’ A szlovák demutka szóval kétségtelenül összetartozik a magyar démutka, de hogy melyik az átadó nyelv, az kérdéses. A magyarban a -ka képző egyáltalán nem ritka növénynevekben sem, például hajnalka, kacinka, fodorka, bóbiska, boglárka, pajzska, csukóka, bodorka stb., és ha a magyar szó közvetlenül a németből származik, a szlovák demutka való a magyarból. A kakukkdémutka növényt Szádler József így írja le: „friss füvéből olajat nyert, a’ mellynek általható démutkaszaga van”.
A római katonák kakukkfüves fürdőt vettek, hogy fokozzák erejüket és merészségüket. A középkorban is a bátorsággal hozták összefüggésbe; Európa hölgyei a kakukkfüvet hímezték kóborló lovagjaik kendőjébe. Hildegard von Bingen a XII. században lepra, tetvesség és bénulás esetére javallotta. Később a járványok alatt fertőzésgátló szerként alkalmazták. A fű tudományos népszerűségét mutatja az is, hogy a korai anatómusok által fölfedezett mellkasi nyirokmirigy, a csecsemőmirigy (thymus)a kakukkfű virágához hasonló alakja miatt kapta a nevét (a kakukkfű angol neve thyme). M. Lallemand francia vegyész a kakukkfűkámfort 1853-ban a kakukkfű (thyme) után timolra keresztelte. Ez a timol azután az első világháborúig népszerű fertőtlenítőszer volt.
A kakukkfű alacsony növény, sok egyenes, négyszögletes ágacskával. Fertőtlenítő és tartósító tulajdonságait már az egyiptomiak is jól ismerték: a balzsamozásban használták. A középkorban a Szent Gyógyfüvek Varázslatában az első helyen említették, s 1600-tól megjelenik egy receptben, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”. Kárpátalján ma is használatos igízőfü, igézőfű neve. Bíborvörös virágzata a levelek hónaljában ül, nagyon szeretik a méhek, értékes mézet ad. Egyike a legmegbízhatóbb orvosságoknak a szamárköhögés gyógyítására. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál kitűnő háziszer a teája.
Használatos a légzőszervek megbetegedéseinél, thymol hatóanyaga folytán pedig bedörzsölő, belélegző, égett sebfájdalmat enyhítő és nyugtató szer. Gyomorerősítő is; elősegíti a zsírok lebontását, igen jó másnaposságra. Konyhai fűszerként sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz adjuk. Vadhúsok, halételek, baromfisültek, kagyló kitűnő ízesítője.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Kukucska Ferenc.

Zene: Kukucska Márta.