kakukk J. sajátos hangú, tojásait más madarak fészkébe rakó, gerle nagyságú, hamuszürke tollazatú erdei madár; Cuculus canorus.
• A kakukk köznévként 1395 k. bukkan fel a magyar írásbeliségben: „Cuculus: kukuch”(BesztSzj.), 1570 k.: „kakuk fw”növn. (ArsMed.), 1585: „kakuk auagy
kukuk”(Calepinus), 1702: kukuk (Miskolczi), kúkúk, kakukkola, kukukk, kakukk (TESz.), kukukkmadár, kukukmadár, kukumadár (Nyr. 1963), N. Chernel: kakukmadár,kukóka | ÚMTsz.: kukulymadár.
Hangutánzó eredetű, a kakukk hangját utánzó hangsor vált e madár nevévé, „a nevét kiáltja” (EM.). A legtöbb nyelvben ilyen típusú, a madár hangját utánzó
rengeteg neve van; például ang. cuckoo, fr. coucou, lat. cuculus, ném. Kuckuck, ol. cuculo, cucù, or.кукушка, sp. cuco, cuclillo (W.) stb.
1801-ben Földi hangos kakukk néven írja le, az elnevezést a madár „beszédes” természetéről kapta, a lat. szaknyelvi Cuculus canorus ’ua.’ (’énekes, hangos
kakukk’ /1841: Vajda/) mintájára. Életmadár neve (KissMad.) esetében a névadási szemlélet háttere az volt, hogy tavasszal érkezik, s nappal hallatja kellemes hangját (ellentétben az éjjeli kuvikkal, a ’halálmadárral’). A Pozsony és Nógrád megyei N. kukucska a szóföldrajzi adatok alapján nyilván a szlk. Kuku ka ’ua.’ átvétele. A kakukk neve Zemplénben kukóka (Nyr. 4), a ’leskelődik’ jelentésű kukókál igéből való.
Szólásmondásaink gyakori szereplője, pl. Nehezen ér az több kakukkszót. Sokszor hallott már kakukkszót. Ritka, mint a kakukk a mezőn.
♦ A kakukk a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozik. Költési időben előfordul Európa
és a mérsékelt égövi Ázsia nagy részén. Vonuló madár, a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, valamint a Fülöp-szigeteken tölti. Áprilistól
szeptemberig tartózkodik nálunk. Tollazata világos, hátán szürkéskék színű, szürkén csíkozott alsórésze hasonlít a karvalyéra. Lehetséges, hogy ez a hasonulás egy formája, amivel a kakukk elijeszti a kisebb madarat a fészkéről, hogy saját tojását belerakhassa. Költésparazita madár, mintegy 9–25 fészket is meglátogat, melyekbe egy-egy tojást rak. Kedvenc gazdamadarai a nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy, de még sok más madár fészkébe is rak tojást. A fiókák 12 napi kotlás után kelnek ki, rendszerint hamarabb, mint a gazdamadár fiókái. A frissen kelt kakukkfióka kilöki a fészekből a többi tojást, vagy akár a frissen kelt mostohatestvéreit is, ezért a mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik. A fiatal kakukkok 19–24 nap után repülnek ki, és azt sem mondják a felnevelő szorgos szülőknek: kakukk.
A fészekparazitizmus különböző madárcsaládoknál egymástól függetlenül bontakozott ki. E különös jelenséget a kakukkféléknél tanulmányozták a legjobban a szakemberek. A 136 kakukkfajból 53 kizárólag ezt a szaporodási stratégiát alkalmazza. Már az ókorból, 2300 évvel ezelőtt, Arisztotelész idejéből köztudott volt a kakukknak ’Cuculus canorus’ az a szokása, hogy más madarak fészkébe rakja a saját tojásait. Az elterjedési területén belül a kakukk 149 különböző madárfaj, míg Európában több mind 100 faj fészkébe csempészi a tojásait. Egyik legelképesztőbb alkalmazkodása abból áll, hogy a tojásai színre és formára megtévesztően hasonlítanak a különböző madárfajok tojásaira, olyannyira, hogy különböző tojástípusokról beszélhetünk a fajon belül.
A futókakukk Észak-Amerika délnyugati részén honos. Nem hosszútávfutó, inkább rövid vágtában halad, általában eléri a 24 km/h sebességet is. Főleg gyíkokkal táplálkozik. Üldözőbe veszi őket és csőrével hirtelen lecsap rájuk.
