KUKORICA - növény (családnév)



kukorica
(Fotó: kukorica)




A kukorica vagy népies nevein tengeri, törökbúza, málé (Zea mays) a perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, vált ivarú, egynyári növény.
Magassága akár három Méter is lehet, általában a torzsavirágzatán fejlődő szemterméséért termesztjük.
Amerikában őshonos, Európába Kolumbusz közvetítésével került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. A hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában.
Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk.
A kukorica eredete:
Ez a háziasított növény önmagában szaporodásra képtelen. Magjai nagyméretűek és túl sok van belőlük, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák egymást fojtják meg. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre. A kukorica ősének tekintetében két alapvető elmélet létezik.
Az egyik szerint a Mexikóban és Közép-Amerikában honos
egynyári teozinte (Zea mexicana) nevű pázsitfűféle az őse. 1959-ben
Paul C. Mangelsdorf ettől teljesen eltérő elméletet vetett fel, miszerint minden mai kukorica a pelyvás kukorica azóta kihalt vadon termő fajtájából jött létre. Ezen elmélet szerint az egynyári teozinte is a pelyvás kukorica és a tripsacum nevű pázsitfű hibridizációjával alakult ki. Mangelsdorf 1979-ben az évelő teozinte második faja (Zea diploperennis) felfedezésével módosította elméletét. Eszerint a mai kukoricák és az egynyári teozinte is a pelyvás kukorica és az évelő teozinte hibridizációjával alakult ki.
A mai kukoricák és az egynyári teozinte még mindig könnyen hibridizálhatók. Mindkettő 10 pár homológ kromoszómát tartalmaz. A hibridek termékenyek. Az
évelő teozinték közül csak a Zea diploperennis diploid, a többi tetraploid. A tetraploid teozinte és a diploid kukorica hibridje kizárólag triploid lesz, és rendszerint terméketlen.
Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a Teohuacán-völgy egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. A szemek pelyvásak és kis méretűek. A nagyszámú (25000-re tehető) kukoricalelet mellett eddig egyetlenegy teozinte-lelet sem került elő, ezért az egynyári teozinte elmélete nem bizonyítható.
Richard S. MacNeish megfogalmazásában: „Egyetlen szem teozinte sincs, amelynél ne találhatnánk idősebb kukoricaszemet, így egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy a teozinte fejlődött kukoricává”.
Elnevezései és eredetük:
A magyar kukorica szó valószínűleg a Szerb és horvát kukuruz szóból származik, amelynek további eredete ismeretlen. Valószínűleg magyar közvetítéssel került a muravidéki (vend) nyelvbe kukurca néven. Ezt a nyelvet a szlovén dialektusai között tartják számon, amelyben azonban a koruza szó ismét horvát hatásra enged következtetni. A növényt egész Közép-
és Kelet-Európában hasonlóan nevezik, pl.:
ausztriai német Kukuruz,
cseh kukuřice,
lengyel kukurydza,
orosz (kukuruza),
román nyelvjárási cucuruz,
szlovák kukurica,
ukrán (kukurudza).
A korábban elterjedt tengeri elnevezés a 16. század óta használt tengeri búza kifejezésből rövidült le a 19. században. Az elnevezés arra utal, hogy a növény a tengeren túlról került hozzánk. A növény másik gyakori régi neve a törökbúza volt, amelyet az erdélyi magyarok ma is használnak. E név onnan ered, hogy miután a spanyol kereskedők elterjesztették a növényt az Oszmán Birodalomban, az onnan jutott el a magyarlakta területekre.
Emellett korábban az indiai búza és szerecsenbúza nevek is előfordultak. Egyes más nyelveken a kukoricát szintén a „búza” vagy „gabona” névvel illetik,
amelyhez - többnyire aszerint, hogy egykor melyik országból eredeztették - megkülönböztető jelzőt csatoltak, így például az
angol nyelvterület jelentős részén Indian corn (rövidítve corn, eredetileg „indiai gabona” - ma már inkább „indián gabona” értelemben) a
francia nyelvterület egy részén blé d'Espagne („spanyol gabona”), blé de Turquie („török gabona”) vagy blé d'Inde („indiai gabona”),
olaszul pedig granturco („török búza”). Érdekes, hogy a „török búza” neve
törökül misir, azaz „egyiptomi”.
A székely, kalotaszegi, bihari és bánsági nyelvjárásban a kukorica neve málé, csős, csöves, csöves-málé.
Az erdélyi magyarok egyébként ugyanígy nevezik a kukoricalisztet („málé” vagy „máléliszt”) és az abból készült édes lepényt („málé”, „málés tészta”, „tejesmálé”), sok helyen pedig a puliszkát is. Más magyar vidékeken inkább csak a kukoricamálé kifejezést használják, ami kukoricalepényt jelent. A szó a román mălai („kukoricaliszt”, „kukoricalepény”)
átvétele. Ez eredetileg kölest jelentett, majd ahogy a kukorica átvette a köles helyét az étkezésben, módosult a szó jelentése is. A málé, málé szájú kifejezést a bárgyú emberre is használják, ami a máléval teletömött szájú ember arckifejezéséből veszi az eredetét.
A kukorica nővirágzatát, a bibét és a szokatlanul hosszú bibeszálakat, hétköznapi nevein kukoricabajusznak, kukoricahajnak szokták nevezni.
Morfológiája:
A kukorica genetikai változatossága alaktanában is visszaköszön. A több ezer különböző típusú és fajtájú kukorica között rendkívüli méret-, alak- és színbeli
változatosság látható. Változatosságukat jól szemlélteti méretük. Egyes típusai az egy méteres magasságot is alig érik el, míg Közép-Amerikában 12 m magas
növényekről is van tudomásunk. A csövek alakjára, méretére, szemek színére és alakjára is számtalan variáció létezik.
Csíranövény:
A kukorica a csíranövénye a szemtermésből való kikelés után két irányba növekszik. A függőlegesen lefelé növő gyököcskéből (radicula) csíragyökér alakul ki. Ennek tengelye a csak rövid ideig élő főgyökér, ezzel párhuzamosan elkezdődik a mellékgyökerek kifejlődése a szikközépi szárból, a mesocotylból. A szikközépi szár a szemtermés belsejében ívelten hajlik. Ellentétes irányú a növekedése a rügyecskéből (pumula) kialakuló csírahajtásnak. A növekedés folytán a talajfelszín felett a hajtáskezdemény felszakítja a rügyhüvelyt, így tűnnek elő az első lomblevelek, melyek már fotoszintézisre alkalmasak, megfelelő mennyiségű táplálékkal látják el a növényt, így megszűnik
a csíraállapot.
Gyökérrendszer:
A kukorica gyökérrendszere bojtos mellékgyökérrendszer. A teljes gyökérrendszer optimális körülmények között több mint 2 méter mélyre hatol le, oldalirányban 1-1,5 m növekedésre képes.
Gyökereit elsődleges, illetve járulékos gyökerekre osztjuk az alapján, hogy az adott gyökér kaliptrogén eredetű-e vagy sem. A gyököcskéből kialakuló gyökereket nevezzük elsődleges gyökereknek, a kukorica esetében ez kizárólag a főgyökér, mely a fejlődés korai szakaszában megszűnik működni, így helyét és feladatait a járulékos gyökerek veszik át. A szikközépi szárból eredő gyökerek már korán megkezdik működésüket, tehermentesítve a főgyökeret. A szár földalatti részén lévő szárcsomókból eredő gyökerek nagy jelentőséggel bírnak a növény tápanyag- és vízfelvételében. A járulékos gyökerek harmadik csoportját az ún. harmatgyökerek, vagy támasztógyökerek adják, melyek a szár, talajfelszín feletti nóduszaiból erednek, elsődleges szerepük pedig a növények stabilitásának biztosítása, a támasztás, ezenkívül e gyökerek is bekapcsolódnak a víz- és tápanyagfelszívásba.
Hajtásrendszer:
Virágzat és termés.
Nőivarú virág.
Hímivarú virág.
A kukorica egyedi jellegei.
A kukorica olyan pázsitfűféle, ami négy növénytani jellegzetességgel írható le:
egynyári;
kalásztengelye (kukoricacső) kemény és tagolatlan;
a kalászkák párokban helyezkednek el;
a szemek a csövön hosszanti sorokba rendeződnek.
A kalászkák kétalakúak, a csövön szemekké, a pollentartó virágokon pedig címerré alakulnak. Fontos jellemzője még az egylakiság.
Felhasználása:
A kukoricát elsősorban emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk.
Humán élelmiszerként:
Takarmányozásra - szemes takarmánykukorica, silókukorica.
Gyógyhatása:
A kukorica bibéje belsőleg elsősorban húgyúti problémákra - hólyaghurut, húgyúti gyulladások, vese eredetű folyadék-visszatartás, vesekő - javasolt. Köszvényre is ajánlott. A kukorica hajszálgyökereit hatásosnak tartják
Koszorúér -problémák esetén, de ma már ritkán alkalmazzák. Az el nem szappanosítható zsíranyagot ínygyulladás kezelésére tanácsolják. A kozmetikában a kukoricát bőrnyugtató, revitalizáló-, hidratáló- és ránctalanítószerként tartják számon.
Termesztése:
Termelési adatok.
A tíz legnagyobb kukoricatermelő ország 2014-ben:
Helyezés
Ország
Termelés (
tonna)
Megjegyzés 
1. 
USA
361 091 140
2. 
Kína
215 812 100
[A] 
3. 
Brazília
79 877 714
4. 
Argentína
33 000 000
[U] 
5. 
Ukrajna
28 496 810
6. 
India
23 670 000
7. 
Mexikó
23 273 257
8. 
Indonézia
19 008 426
9. 
Franciaország
18 541 780
10. 
Dél-afrikai Köztársaság
14 982 000
[U] 
14. 
Magyarország
9 315 100
Föld összesen:
1 038 281 035
[A] 
Nincs megjegyzés = hivatalos adat, U = Nem hivatalos adat, A = Aggregát adat Növényvédelme:
A kukorica kártevőit gyakorlati szempontból érdemes több csoportra osztani. A kártevők táplálkozási preferenciájának alapján két nagy csoportra oszthatjuk
őket. Az egyik csoportba a polifág (sok tápnövényű) szántóföldi kártevők tartoznak, melyek szinte válogatás nélkül fogyasztják a legkülönfélébb termesztett és vad növényfajokat. E fajok nagy része a talajszint alatt, vagy annak közelében viszi véghez kártételét. A legfontosabb ilyen fajok:
vetési bagolylepke
(Agrotis segetum)
gyapottok bagolylepke
(Helicoverpa armigera)
cserebogárformák
(elsősorban a
májusi cserebogár
(Melolontha melolontha)) pajorjai
pattanóbogár-félék
növényevő fajainak lárvái (drótférgek)
mezei pocok
(Microtus arvalis)
A másik csoportba azon fajok tartoznak, melyek többé-kevésbé szűken a kukoricára specializálódtak. Ezek között megkülönböztetünk úgynevezett juvenilis, azaz a kukorica fiatal korában károsító, és vegetációs kártevőket, melyek a növény későbbi életszakaszában okoznak problémát. A juvenilis kártevők rendszerint a teljes vegetációs periódusban jelen vannak, de kártételük a kukorica későbbi életszakaszaiban már nem jelentős.
Fontosabb juvenilis kártevők:
fritlégy
(Oscinella frit)
kukoricabarkó
(Tanymecus dilaticollis)
muharbolha
(Phyllotreta vittula)
Fontosabb vegetációs kártevők:
amerikai kukoricabogár
(Diabrotica virgifera virgifera)
kukoricamoly
(Ostrinia nubilalis)
kukorica-gyökértetű
(Tetraneura ulmi)
zöld kukorica-levéltetű
(Rhopalosiphum maydis)
zselnicemeggy-levéltetű
(Rhopalosiphum padi)
egyes
nagyvadak
(gímszarvas, őz, vaddisznó)
A felsoroltakon kívül alkalmi jelleggel, vagy kisebb jelentőségben még számos állatfaj táplálkozik, melyek akár kisebb-nagyobb károkat is okozhatnak. A
szemeskukorica tárolása közben számos raktári kártevő is felléphet, melyek ellen sepeciális védekezési eljárások alkalmazása vezethet eredményre. A kukorica legfontosabb raktári kártevői:
kukoricazsuzsok
(Sitophilus zeamais)
gabonazsuzsok
(Sitophilus granarius)
raktári gabonamoly
(Nemapogon granellus)
mezei gabonamoly
(Sitotraga cerealella)
nagy kenyérbogár
Betegségei:
Vírusos betegségek.
kukorica csíkos mozaik,
kórokozó:
maize dwarf mosaic potyvirus
kukorica klorotikus foltosság,
kórokozó:
sugarcane mosaic potyvirus
Baktériumos betegségek:
baktériumos hervadás,
kórokozó:
Erwinia stewartii
Gombás betegségek:
kukoricaperonoszpóra,
kórokozó:
Sclerophthora macrospora
kukoricarozsda,
kórokozó:
Puccinia sorghi
golyvásüszög,
kórokozó:
Ustilago maydis
rostosüszög,
kórokozó:
Sorosporium holci-sorghi
kukorica szürke gyökér- és szárkorhadása,
kórokozók:
Macrophomina phaseolina,
Rhizoctonia bataticola
diplodiás cső- és szárkorhadás,
kórokozók:
Diplodia maydis,
D. macrospora
kabatiellás szemfoltosság,
kórokozó:
Kabatiella zeae
nigrospórás szárazkorhadás,
kórokozó:
Nigrospora oryzae
helmintospóriumos levélfoltosság és száradás,
kórokozók:
Helminthosporium turcicum,
H. carbonum,
H. maydis
kukorica fuzáriózisa,
kórokozók:
Fusarium graminearum,
Gibberella zeae,
F. moniliforme,
G. fujikuroi,
F. culmorum
Gyomnövényei:
A kukoricavetések gyomosodási viszonyaira Magyarország tekintetében kiváló képet adnak az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések.
A gyomfelvételezések alkalmával az őszi búza gyomnövényei mellett a kukorica nyáreleji és nyárutói gyomviszonyainak értékelése zajlik. Általánosan elmondható, hogy a kukorica életmódjához illeszkedően legnagyobb túlsúlyban a nyárutói egyéves (T4) gyomnövények jelennek meg a kukoricaföldeken. Figyelemreméltó az
ürömlevelű parlagfű
(Ambrosia artemisiifolia) terjedése, mely faj 50 év alatt a 18. helyről az 1. helyre küzdötte föl magát a nyárutói gyomnövények borítottságát tekintve.
A kukorica nyáreleji gyomnövényei fontossági sorrendben:
Helyezés
1.
Közönséges kakaslábfű
Echinochloa crus-galli
2.
Ürömlevelű parlagfű
Ambrosia artemisiifolia
3.
Fehér libatop
Chenopodium album
4.
Szőrös disznóparéj
Amaranthus retroflexus
5.
Fakó muhar
Setaria pumila
6.
Mezei aszat
Cirsium arvense
7.
Termesztett köles
Panicum miliaceum
8.
Csattanó maszlag
Datura stramonium
9.
Karcsú disznóparéj
Amaranthus chlorostachys
10.
Apró szulák
Convolvulus arvensis
11.
Fenyércirok
12.
Tarackbúza
Elymus repens
13.
Napraforgó
Helianthus annuus
14.
?
15.
?
16.
Selyemmályva
Abutilon theophrasti
17.
Zöld muhar
Setaria viridis
18.
Pirók ujjasmuhar
Digitaria sanguinalis
19.
Csillagpázsit
Cynodon dactylon
20.
Pokolvar libatop
Chenopodium hybridum
Ökológiai és környezet-egészségügyi vonatkozások:
A termesztett kukorica gyökereit pusztító kukoricabogár elleni védekezés egyik útja a Monsanto által nemesített YieldGard (MON 863)
nevű hibrid, amely növény maga termeli a kártevője elleni Cry3Bb1 nevű vegyületet. Ezt az eljárást két kritika éri: a kukoricabogarak egyes vélemények szerint egy idő után ellenállóakká válnak a méreggel szemben, másrészt
ez a növényfajta sokkal több mérget juttat a környezetébe, mint a permetezéssel védett kukorica.
A Monsanto NK603 nevű hibridjével kapcsolatban az a kritika fogalmazódott meg, hogy egy kísérletben az ezt fogyasztó patkányok között gyakoribbá vált a rák előfordulása.
Minden monokultúrában termesztett növény fokozottan kitett a fertőzéseknek, így csak intenzíven, sok energia és növényvédő szer bevitelével védhető. Ennek
alternatívája lehet a haszonnövényekből, természeteshez közeli növénytársulásokat kialakító permakultúra.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Kukorica János – Petőfi Sándor.



Szólások, közmondások:
Nem tudtuk még akkor, mi a kukorica; nagyon régen volt az.
Szem kukoricán is levágják a disznót; néha egy kevéske csábítás is bajba sodorja az embert.
Úgy néz, mint akinek kukoricaföld nem jutott; szomorúan néz.
Kukoricaföldön nőtt a feje; tökfej(ű).
Pöfög, mint a kukoricakása;
a) nyafog
b) méltatlankodik.

Zene: Magyar nóta.