KUKAC(FŰ) - növény (családnév)



 borsos varjúháj
(Fotó: borsos varjúháj)




A borsos varjúháj vagy adriai varjúháj (Sedum acre) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába és a fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemzetségének a típusfaja.
Neve. A „borsos” név arra utal, hogy leveleinek íze igen csípős.
A borsos varjúháj eredeti előfordulási területe Grönland, Izland, Eurázsia nyugati fele, beleértve Iránt és Törökországot is, valamint Észak-Afrika középső partmente. A Kárpát-medencében is honos faj. A Világon sokfelé betelepítette az ember.
Változatai. Léteznek a csípős íz nélküli, illetve magasabbra növő változatok. A szirmok lehetnek halványsárgák, a párta a csészelevelek háromszorosára is nyúlhat. Ezeket a különbségeket általában a Kromoszómaszám különbségei okozzák (diploid, 2n=40 vagy tetraploid,4n=80).
Gyepet formázó, szőrtelen hajtásrendszerű, évelő növény. Gyökérzete közvetlenül a felszín alatt terül szét. A talajon elfekvő hajtások vége 5–10 cm magasra felkunkorodik. Az alig néhány milliméteres, hengeres-tojásdad alakú, élénkzöld, gyakran vöröses árnyalatú pozsgás levélkék 4-6 hosszanti sorba rendeződve, szinte pikkelyszerűen borítják a szárat.
Aranysárga, látványos kis csillag alakú virágai júniusban tömegesen nyílnak, és olyankor szinte elborítják a növényt. Öt hegyes végű sziromlevele kb. 7 mm
hosszúságú, a porzók száma 10. Rovarok porozzák. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3–5 mm hosszú csúccsal.
Nagyon igénytelen; ezért rendszerint a kedvezőtlen termőhelyeken: sziklagyepekben, homokpusztákon, törmeléklejtőkön, sőt öreg falakon, háztetőkön, kavicsos tengerpartokon csoportosan nő. A szárazságot nagyon jól tűri, a legsoványabb talajon is jól fejlődik. Elfekvő szára sokszorosan elágazva terjed, és közben időnként legyökerezik.
CAM fotoszintézisű.
Talajtakaró kerti évelőként sziklakertekbe vagy vékony talajú, napsütötte helyekre ültetik.
Hatóanyagai. Piperidin -alkaloidokat (szedakrin, szedamin, szedinin), flavonoidokat, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz.
Felhasználása. Csípős, borsra emlékeztető íze van. A száj nyálkahártyáját irritálja, nagyobb mennyiségben hányást,Hasmenést vált ki. Korábban a népi gyógyászatban magas vérnyomás, köhögés, aranyér, égési sérülések kezelésére használták. A homeopátia a végbél aranyeres fájdalmának csillapítására alkalmazza.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Iván Kati – Szerelem kukac

Zene: Alma együttes – Kackac kukac