KRUSPÁN – növény (családnév)
(Fotó: puszpáng)
puszpáng J: sűrűn álló, apró, fényes levelű örökzöld díszcserje; bukszus.
A régi görögök pyxosznak nevezték az apró levelű fácskát, a fájából készült doboznak pedig pyxisz volt a neve. A latin buxus elnevezés görög eredetű. Régi
magyar neve kruspán (vagy puszpáng) volt. Az 1517-ben napvilágot látott Ortus Sanitatis magyar glosszái között 1525 körül „Buxum – pwzpank.” Később Murmelius szótárában 1533-ban, a Gyöngyösi Szótártöredékben 1560 körül és a Kolozsvári Glosszákban [puzpangfa puz pong fa: buxus (KolGl.)], valamint az Ars Medicában 1570 körül is olvasható. Egy csonka latin nyelvű természetrajzi műben a XVI. században: puspanc ’Buxus’. Melius Juhász Péternél 1578-ban puxpan. Szerepel
Clusius pannóniai flóraművében 1583-ben (NomPann.), Calepinus szótárában 1585-ben és Szikszai Fabricius Balázsnál 1590-ben is. Verancsics Faustus Dictionariumában 1595-ben: puspank-fa ’Buxus’. Egy végrendeletben 1632-ben pucpam. Később 1656-ban szerepel Kájoni János könyvében. Lippay János Calendarium oeconomicum perpetuum című művében (1661) cruspán, a Posoni kertben (1664) „Kruspán avagy Puszpáng”.Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában (1690) szintén említi. A Dorstenius-féle
Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között (1703): puszpang, Benkő Józsefnél (1783: NclB.) len’fojtó puszpáng az Antirrhinum elatine, puszpáng, buzbám a Buxus sempervirens.Márton István Uj német rudimenta című művében (1801) és Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében (1813:OrvF.) puszpáng.
Veszelszki Antal (1798) azt írta a növény apró, piros, áfonyához hasonló gyümölcséről, hogy „ezek a magocskák a hasat megindítják és a Vénustól okozott nyavalyákban sokat használnak”. Dicsérte kőkemény, szúmentes, nehezen rothadó fáját. A kuruc kor tárogatóit leginkább puszpángból faragták. Diószegi is megjegyzi, hogy a puszpáng kemény fájából „mindenféle szép és erős muzsikaszerszámokat, pixiseket és egyebeket szoktak készíteni”. A növény társneve a latinból való bukszus és buxus, a kruspán, a mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett kuruspán, a nyelvjárási gruspán, gruspány, guruspány, kruspám, ruspám, a régi (1405 k.: SchlSzj.) mazalinfa és a pipáng. A Szigetközben gruspán, puspáng, örökzöld, közismert szegélycserje a kertekben.
Mivel az ÚMTsz. a kruspán szót az északi peremnyelvjárásokból és a Győr-Sopron megyei Écsről, valamint Nyíregyházáról adatolja, föltételezhető, hogy a
magyarba a szlovákból került. A szlovák krušpan, N. grušpan, krušpan ’bukszus, puszpáng’ átvétele. Többek szerint a puszpáng pedig a növény német Buxsbaum
nevének eltorzítása. Ez tény, pontosabban a növény korai újfelnémet kori hazai bajor-osztrák puxpaum (R. pukschpam, N. erdélyi szász bussbom, irodalmi
német Buchsbaum)nevének átvétele, akárcsak a cseh pušpan és a szlovák pušpán ’ua.’
A bukszus elnevezés szintén igen régi, az ókorban Pliniusnál szerepel. Ovidius, Vergilius műveiben szintén felbukkan. Később Brunfels, Dorstenius(1540),
Fuchsius (1542), Petrus de Crescentiis (1548), Matthiolus (1574), Dodoens (1577), Kamerarius (1588) egyaránt ezen a néven ismerteti a növényt. Az Ortus
Sanitatisban buscus buschbaum, a Kolozsvári Glosszákban buxus.
Plinius azt írja Naturalis historiae libri című hatalmas munkájának 16. kötetében, hogy „Elsősorban a puszpáng fáját értékelik a legtöbbre, amely csak igen ritkán rovátkolt, akkor is csak a gyökérnél, egyébként sima. Ez az anyag simaságával, keménységével és világos színével ajánlja magát, a növény pedig a díszkertekben értékes. A Pyreneusokban és a Cytorusi hegyekben igen sok puszpáng nő, hasonlóképpen a Derecynthus környéken. A legvastagabbak Corsica szigetén nőnek, ahol olyan tömegesen virít, hogy az ottani méz miatta keserű.”
A puszpáng az egyik legértékesebb örökzöld növény. Érzéketlen a füsttel és korommal szemben, egyaránt jól tenyészik napos és árnyékos helyen. Igen mutatós magányosan, nyírott bokor formájában, de virágágyak kereteként is ültethető. Az idők folyamán számtalan kerti fajtáját állították elő. Fájának tömörsége és finom szerkezete következtében faragványok készítésére is elsőrendű. Fúvós hangszereket (furulyát, klarinétot) is készítenek belőle.
A legismertebb a nemzetségben a Buxus sempervirens, illetve a Buxus arborescens. A kertben szegélynek vagy bokrosan nevelve tetszetős cserjék. Gyakori díszei a síroknak is. Már a császárkori Rómában felhasználták a kertekben. A fanyírás a barokk korban játékos mesterkedéssé alakult, a kertekben puszpánggal szegélyezték a virágos táblákat, különféle alakra nyírva a cserjét. Társneve a télizöld.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Kruspán Mária.
Zene: -