KŐRIS(BOGÁR) - állat (családnév)



kőrisbogár
(Fotó: kőrisbogár)




A kőrisbogár (Lytta vesicatoria) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a hólyaghúzófélék (Meloidae) családjába tartozó faj.
A kőrisbogár Skandinávia kivételével Európa egész területén és Ázsia déli részein Közép-Ázsiáig előfordul.
A kőrisbogár 9-21 milliméter hosszú, egyszínű fémfényű zöld, zöldeskék, vagy enyhén aranyos. Csápja a 3. íz végétől kezdve fekete. Feje széles és lapos, az előhátnál szélesebb.
A kőrisbogár meleg lombos erdőkben júniustól augusztusig tömegesen jelenik meg. A kőrisen kívül tápnövényei közé tartozik az orgona és a fagyal, a leveleket néha a vastagabb erekig lerágja.



Továbbá:

Család: HÓLYAGHÚZÓ BOGARAK
Fam: Meloidae
Puhatestű, nagytermetű bogarak (6–40 mm!). Fejüket vékony nyél köti össze az előtorral. Csápjuk általában 11-ízű, fonal vagy zsinór alakú. Szárnyfedőik jóval szélesebbek az előtornál, a varrat vége felé gyakran szétállók. Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik erőteljesek. Testük cantharidin nevű anyagot tartalmaz, amely a bőrre kerülve hólyagosodást okoz (innen az elnevezés). A Lytta és Myalbris fajok teste porrá törve sebfakasztó gyógyszerként ismert. Az emésztő rendszerbe jutva drasztikus gyomor- és bélgyulladást okoz, izgatja a vízkiválasztó és ivari szerveket. A bogár testnedvében levő cantharidin volt a hatóanyaga a középkori méregkeverők kedvenc italának az „aqua tofana” készítménynek. Egyes állatokra nézve hatástalan (pulyka, túzok, béka, sün), másokra nézve mérgező (kutya, macska, récék, nyúl) (Győrfi, 1957).
A hólyaghúzó bogarak fejlődése nagyon bonyolult. Petéiket a talajba rakják. A kikelő, a későbbi álca-alakoktól eltérő ún. triangulinus álca mozgékony, hosszú lábai vannak, végükön 3 erős karommal. A triangulinus álcák felkapaszkodnak a virágokra és belecsimpaszkodnak az ott gyűjtögető méhfélékbe, majd a fészekbe vitetik magukat. Itt egy friss petét tartalmazó sejtbe telepednek be. A petét megeszik, majd megvedlenek. Az L2 álca a mézet és a virágport eszi meg, majd ismét a talajba költözik, ahol ún. „álbábbá” alakul át. Az álbáb egész évben nyugalmi állapotban marad és tavasszal újabb álcabábbá alakul. Az L2 és L3 álcák nem táplálkoznak. Végül az új nemzedék a talajból jön elő. Egyes hólyaghúzó fajok darazsak fészkében, ismét mások a sáskák gubóiban vagy lárváiban fejlődnek Ez utóbbiak éppen ezért nagyon hasznosak.

Nagy torzcsápú bogár
Cerocoma Schreberi Fabricius
Leírás: Teste megnyúlt, felülete lapított, fémfényű zöld. Potroha vöröses sárga, a combok töve kék. Csápja, különösen a tőiznél erősen deformált, az utolsó íz igen nagy, baltaszerű. 9–11 mm. Ivari dimorfizmust mutat, amennyiben a hímek első lábai megvastagodtak.
Elterjedés, életmód: Magyarországon elterjedt, gyakori faj. Imágója a vadmurok virágán található. Álcáik kaparódarazsak (Sphecidae) által a fészekbe hordott sáskákkal táplálkoznak. Hasznosak.

Hollóbogár – Epicauta rufidorsumGoeze
Leírás: Feje vörös, teste fénytelen fekete, rövid fekete szőrözettel fedett. Csápjai és lábai feketék, de a csápok töve belül sárga, 10–19 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában elterjedt, Magyarországon az Alföld és a dombvidék lakója. Gyakori faj, helyenként tömegesen lép fel és a burgonya, tök, répa, lucerna levelének lerágásával káros lehet. Álcája a sáskák (Orthoptera) talajba rakott petéinek pusztításával ugyanakkor hasznos.

Kőrisbogár – Lytta vesicatoriaLinné
Társnév: spanyol légy, izgonc
Leírás: Testük megnyúlt, párhuzamos szélű. A bogár fémfényű zöld, zöldeskék, vagy gyengén aranyszínű. Kültakarója lágy, nagysága 9–21 mm. Kellemetlen szaga messziről elárulja. Feje széles, vékony nyakkal ízesül, a homlok közepén kis vörös folt jellemző. Előtora az első kiugró szögleteknél a legszélesebb.
Elterjedés: Dél- és Közép-Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.
Életmód: Évente egy nemzedékkel szaporodik. Petéit a maga ásta kis gödröcskékbe a talajba rakja, 30–50 darabos csomókban. Általában az olajfafélék (Oleaceae) levelein (kőris, fagyal, orgona) jelenik meg nagy csapatokban júniusban. Álcái egy ideig a méhek fészkében fejlődnek. Régen gyógyászati célra gyűjtötték (vizelethajtó).

Kis hólyaghúzó – Mylabris teneraGermar
Leírás: Teste fekete, szárnyfedői sárgák, fekete szalagokkal. Előtora fényes, hosszú szőrökkel ellátott. Sok színváltozata ismert. 7–10 mm.
Elterjedés: Magyarországon a Nagyalföld és a környező dombvidék lakója. A homokos területeket kedveli. Júniustól augusztusig a leggyakoribb.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Kőris Emil - Visszavonulás

Zene: Kőris zenekar (Veszprém).