KOPSA – állat (családnév)
(Fotó: botos kölönte)
kölönte, botos kölönte J. hegyi patakokban, tavakban élő apró ragadozó hal; Cottus gobio.
• A kölönte a mai ichtiológiai, vagyis haltani szaknyelvben a Cottus gobio (MoH.) és Cottus poecilopus (uo.) neve. Korai felbukkanású halnevünk az írásbeliségben, már 1577-től adatolható: kolonte ’piscis capitosus’ (KolGl.). Herman Ottónál 1887-ben a kölönte ’Cottus’ (HalK.) jelentésű. N. ÚMTsz.: kölönte | Nyatl., MTsz.: ua. ’ebihal’.
A kölöntz ’akadályoztató fa, melyet a koslató marha nyakába kötnek’ (MNy. 32) főnévvel, illetve a ném. Käuling, Keuling (Hal. 33) halnévvel hozták összefüggésbe.
Mindkét magyarázat elfogadhatatlan. A R. kölönte halnevünk a székely nyelvjárásokban őrződött meg. Herman Ottó az Erdővidéken jegyezte föl botoskölönte alakban, és tette szaknyelvi terminussá.
Ő a kisszájú kölönte, illetve a botos kölönte neveket használta. A halnévben két egymástól függetlenül keletkezett és külön használt halnév kapcsolódott
össze, a kisszájú kölönte ugyancsak Herman Ottó (HalK.) névadása. A botos kölönte ’Cottus gobio’ neve egyes magyarázatok szerint onnan ered, hogy régebben botra erősített villával szigonyozták meg. Jóval valószínűbb azonban, hogy alakleíró az elnevezés. A botfejű, boti, butikó, patkószegfejű társnevek ugyancsak bunkót formázóan megnyúlt, elöl hengeres, hátulsó részén oldalról összenyomott testére utalnak.
Kophal társnevének előtagja német eredetű.A botos kölönte ném. Koppe (NF.) neve nem a ném. Kopf ’fej’ (< Kopp < lat. capito ’fej’ szóból fejthető meg, mint a Grimm testvérek magyarázták. Sokkal valószínűbb, hogy a koppen (kfn. Koppe /NF./) halnév a Kuppe ’valaminek a lekerekített
felső része’ (BWDWb.) jelentésű szóhoz tartozik, és ennek a gömbölyű fejű, zömök, rövid testű halnak a kerekdedsége a névadás alapja. Nagy fejére ném.
Broadschädl (Breitschädel), Schlegelkopf, Kaulhaupt (Kugelhaupt)(uo.), Dickkopp, Kaulquappe (EL.), Dickkopf,Kaulkopf, Kautzenkopf (VNAE.) nevei utalnak. Ugyanez a névadási szemlélet háttere ném. Turzbull, Bullen, ang. bunchhead, bullhead, azaz ’bika, bikafej’ és fr. têtard, têteau, têt-d’âne (< tête ’fej’), or. гoлoвач, гoлoвocтик,le. głowacz białopłetwy (EL.) nevei esetében.
Több elnevezése is ismert még a magyarban: bábec (< szláv eredetű, pl. ukr. babets zvychainyi’ua.’ /EL./), kolty, kophal, kopsa, köpőce és ördöghal. Békahal, ebhal, kutyahal társnevének alapja ugyancsak nagyon széles, fölülről békaszerűen lapított feje (a két utóbbi név az ebihal neve is). Erdélyben pópa a botos kölönte egyik társneve (Nyr. 21). Élőhelye az alapja ném. N. Müllerkoppe (uo.), Mühlkoppe (VNAE.), Müllerkopf (EL.),azaz ’malom-, molnárkölönte, molnárfej’ társnevének, ez a hal szereti ugyanis az oxigéndús folyóvizeket, és a malomárkok ilyenek. Az angolban is megvan miller’s thumb (uo.), azaz ’molnár hüvelykujja’ neve.
A latin szaknyelvi Cottus terminus a gör kóttysz ’nagy fej’ szóból való, középkori forrásokból is adatolható egy kótte (NF.) halnév. A lat. gobio fajnév
pedig ókori halnév (lásd a küllő szócikkében). A cifra kölönte ’Cottus poecilopus’ nevének cifra jelzőjét színe alapján kapta, teste sötét tónusú foltokkal tarkított olívzöld vagy barnásszürke, és a hasa sárgásfehér. Az első hátúszó szegélye narancssárgás, a hasúszót keskeny harántsávok díszítik. A farokúszó tövénél gyakran sötét folt látható. Petényi Salamon olyan példányokat is talált, amelyeknek narancssárga, zöldessárga vagy barnássárga hasúszóik voltak.
Jakob Heckel szerint az eltérő színeket valószínűleg a környezet színéhez történő jó alkalmazkodóképessége eredményezi.
♦ A botos kölönte a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjében a kölöntefélék (Cottidae) családjához tartozó faj. Korábban Európa-szerte elterjedt volt, de jelentősen csökkent az állománya, Magyarországon is ritka előfordulású. Nincs gazdasági jelentősége, élőhelyeinek csökkenése miatt Európa sebezhető halai közé sorolt védett faj. A tiszta, sebes sodrású, köves és kavicsos medrű folyóvizekben a fenéken tartózkodik.
Teste csupasz, nincsenek pikkelyei. Apró termetű, falánk ragadozó hal, testhossza 10–12 centiméter. Legjobban a Magyarországon nagyon ritkán előforduló cifra kölönte hasonlít hozzá. Kicsi, hengeres teste két oldalról lapított farokban végződik. Kopoltyúfedőin nagyon erős, hajlott tüske van. A homokos vagy kavicsos talajú, tiszta, oxigénben dús vizeket kedveli, a felmelegedést nem bírja, ezért a 24 foknál melegebb vizekben elpusztul.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Kopsa Zoltán.