KONKOLY - növény (családnév)
(Fotó: vetési konkoly)
A konkoly vagy vetési konkoly (Agrostemma githago) a szegfűfélék családjába tartozó, 50–70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt egyéves vetési gyomnövény.
Határozó:
A Soó Rezső és Kárpáti Zoltán által írt és 1968-ban kiadott
Növényhatározó még „közönséges”-ként írta le, majd a mezőgazdaságban használt vegyszerezés hatására erősen megritkult, védetté vált. Az utóbbi években viszont ismét szaporodik. Egykor a takarmány közé keveredett mérgező magvak veszélyt jelentettek a háziállatokra, főleg a sertésre, baromfira. A kenyérgabonával keveredve komoly veszélyforrást jelentettek, mivel a sütés-főzés során a méreganyagok nem bomlottak le – 3-5 grammnyi lisztje már Nyálkahártya-irritációt, fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladásos halált okozhat.
Megjelenése, felépítése:
Szára felálló. Keskeny levelei átellenesen állnak. Szára és levelei is selymesek a rásimuló szőrzettől. Magányos virága 2–4 cm-es virágkocsányon nő. A Párta 3 cm átmérőjű, öttagú, pirosas-bíboros színű. A Csészelevelek hosszú, vékony, kihegyezett cimpái messze túlnyúlnak a szirmokon. Tok Termésében rengeteg fekete, vese alakú mag fejlődik. Mivel a magok mérgezőek, a konkolyos lisztből sütött kenyér élvezhetetlen.
Életmódja, élőhelye:
A kalászosok ismert gyomnövénye (a búzavirággal, a pipaccsal és a szarkalábbal együtt). Május és július között virágzik.
Felhasználása:
Minden része mérgező. Magjai a búzalisztbe keveredve azt élvezhetetlenné, nagyobb mennyiségben mérgezővé teszik. A mérgezés pontos mechanizmusa nem ismert. Sokáig kizárólag a konkoly triterpenoid szaponinjait („szapotoxinok”), például a gitagozidot (aglikonja a gypsogenin) tették felelőssé, amelyek kölcsönhatásba lépve a sejtmembránnal megváltoztatják annak permeabilitását. Újabban az agrosztin nevű, Lektin-szerű fehérjét (az egyes típusú riboszóma-inaktiváló fehérjék, azaz a RIP1-ek közé tartozik) is felelőssé teszik a mérgező hatásért, mivel ezek a vízoldékony glikoproteinek
jól ismertek citotoxikus hatásukról.
A népi gyógyászatban egykor bőrbetegségeket kezeltek, a Homeopátiában gyomornyálkahártya-gyulladást kezelnek vele. Emellett megemlítendő, hogy a vetési konkolynak pozitív allelopatikus hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20–50%-kal is nagyobbra nő.
A kultúrában:
Régen (a pipaccsal együtt) a termőföld virágaként tisztelték, a föld termékenységének jele volt. Ekképpen szerepel több mondában is. Az
Újszövetségben, Máté evangéliuma 13. fejezetében a 24-30, valamint 36-43 versekben is használja Jézus egyik példázatában. E példázat szerint a gabonanövények az igazak, a közöttük növekedő konkoly pedig a gonoszak, akik együtt nőnek az aratásig (utolsó ítéletig), csak akkor lesznek szétválogatva.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
Búzát vetett, konkolyt aratott; jóságáért gonoszsággal fizettek.
Konkolyt hint (a tiszta búza közé); ellenségeskedést, viszályt kelt.
Elég sok a konkoly, de az mégsem búza; abból, ami rossz, sok van, de ritkaság az, ami igazán jó.
Ha ki nem nyüvöd a konkolyt, elnyomja a búzát; aki engedékeny a közösség ellenségei iránt, az a becsületes embereknek árt.
Nehéz a konkolyt tövestül kigyomlálni; nehéz valamely bűnt úgy kiirtani, hogy többé sohase kövessék el.
Terem a konkoly, ha nem vetik is [vagy A konkoly is ott terem, ahol nem vetik]; az ember csak jót szeretne, mégis sok rosszat kell tapasztalnia.
Zene: Konkoly Csenge – MagyarHang zenekar