KONCÁR – állat (családnév)
(Fotó: leány koncér)
koncér J. szálkás húsa miatt értéktelen, piros úszójú folyami és tavi hal; Rutilus rutilus.
• A Rutilus rutilus ma érvényes szaknyelvi neve bodorka. A koncér pedig a Rutilus pigus virgo (MoH.). A név Bél Mátyásnál adatolható először, 1730: koncér (BélTractatus). 1799-ben kontzér (Fábián), majd 1863: konczér (Kornhuber), 1865: ua. Hunfalvy, 1868: Kriesch, 1884: Nyr. 13, 1919: Unger. A nyelvjárásokban ÚMTsz.: koncér ’halfajta’ | MTsz.: koncér, koncsér ’keszeg’, koncár, konchal ’ua.’ | MoH.: koncér ’bodorka’.
Ezt a régi halnevet már Beke Ödön német halnevekkel (ném. Gunster, Güster ’Blicca bjoerkna’) vetette egybe, ám ezekkel aligha tartozhat össze. Hihetőbb,
hogy a konchal magyarázó összetétel konc előtagja a ném R., N. kunze, kunz ’fiatal lazac’ (DLw.) halnévből kölcsönzött, ám ez az összevetés sem meggyőző.
A szintén régi konc ’darab hús’ jelentésű szóval függ össze ez a halnév, a koncér ennek az -ár, -ér képzős származéka. Ezek szerint denominális képzővel
alakult főnév.
Göndér az egyik társneve (R. 1887: HalK.; N. ÚMTsz., MTsz., HalK., Jankó: csakis a Balaton mellékén), ez bizonytalan eredetű balatoni halnév, talán összevethető a ném. Gründel, Gründling ’fenékjáró küllő’ (DWb.), bajor Grundel (BWb.) terminusokkal. A kötyke (Jankó) szintén a Balatonnál följegyzett, ismeretlen eredetű népi neve. Társneve még a magyarban a varsaszárnyú koncér és a búzaszemű keszeg. Ez utóbbi neve a szemgyűrű pirosas, búzamag-színére utal.
Pápakeszeg (R. 1884: Nyr. 13; N. SzegSz., MTsz.: pápa-keszeg | Bálint: pápa-keszég) elnevezése a keszegfaj piros uszonyával függ össze, talán az a magyarázata, hogy a főpapok bíbor palástja hasonló színű. Jankó jegyezte fel balatoni ribicza nevét. A szláv riba maga halat jelent. Nyelvjárási neve még a tamáskeszeg (R. 1791: Dugonics 1791, 1884:Nyr. 13, 1887:HalK.; N. SzegSz.: tamáskeszég). A komonista keszeg (K.) nyilván a közelmúltban adott – szintén színre utaló – neve a Szigetközben. A Rutilus frisii kutum elnevezései a tudományos latin fajnévben is szerepelnek; vö. or.,az.és ang. kutum (NF.).
A menyecske koncér ’Rutilus frisii meidingerii’ társneve a gyöngyös koncér. E név megfelelője az ang. Perlfish és ném. Perlfisch (uo.), a tejeseknek ívási
időszakban megjelenő gyöngyszerű nászkiütéseire utal. A név alapja a halászoknak az a megfigyelése, hogy „a fejin íváskor a tejesnek szíp tüskís koszorúja van”, azaz a göngyös koncér nászruhát ölt. A müncheni halpiacon Maifisch (uo.) a neve, mivel ívásakor (májusban) hatalmas tömegben fogják és viszik piacra.
A latin szaknyelvi meidingerii fajnevet Heckel adta, egy kollégája, Carolus von Meidinger (1785–1794), az Icones piscium Austriae indigenorum quos collegit
vivisque coloribus expressos edidit Carolus Lib. Baro a Meidinger című mű szerzőjének nevét őrzi.
A Rutilus pigus virgo neve leány koncér, leányhal, leánykahal, szűzleányhal, szűzhal (VNAE.; R. 1865: szűz száp /Hunfalvy/; N. Dankó: szűzhal | K.: szűzleányhal). Ezek a nevek és a ném. Frauennerfling, Frauenfisch (NF.) előtagja, valamint a latin szaknyelvi virgo ’szűz’ fajnév ugyancsak Szűz Mária hónapjára, a májusra (Marienmonat) utalnak, ekkor ívnak a leány koncérok. Magyar nyelvjárási nyerfli (VNAE.) neve a ném. Nerfling ’jász’ átvétele, amely a lat. Orphus ’ua.’ szóból való (> Orfe > Örfling > Nörfling).
♦ Európában még az alábbi koncérfajok honosak: a Rutilus rubilio Olaszország és Dalmácia folyóiban és tavaiban fordul elő. A Rutilus macrolepidotus az
Ibériai-félsziget északnyugati részén honos. A félsziget délnyugati részén él a portugál koncér ’Rutilus lemmingii’ és a küszkoncér ’Rutilus alburnoides’.
A Rutilus macedonicus kis elterjedési területen fordul elő a Balkán-félsziget középső részén a Vardar folyórendszerében, valamint a Dojrani-tóban. A félsziget délnyugati részén a Szkutari- és az Ohridi-tó környékén honos az albán koncér ’Pachychilon pictum’. A leány koncér állományának csökkenése miatt Európa ritka és sebezhető halfajai közé tartozik. Csak a Duna vízrendszerében él. Herman Ottó a Szamosból említette. Áramláskedvelő folyóvízi hal, a kavicsos, sóderes aljzatú helyeken fordul elő. Háta zöldes, oldalai és hasoldala zöld és kék fémes csillogásúak. Hasúszói, valamint a farok alatti és a farokúszó
vörhenyesek. A gyöngyös koncér teste orsó alakú, keresztmetszetében szinte kerek, oldalról csak nagyon enyhén lapított. Mélyvízi hal, a Duna felső szakaszát övező mélyebb tavakban fordul elő (Chiemsee, St. Wolfgang-tó, Traunsee, Mondsee, Attersee), de kisebb állománya folyókban is előfordulhat.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -