kacsa J. 1. a lúdnál kisebb, rövid nyakú, rövid lábú, hízékony lúdféle háziszárnyas; Anas domestica. 2. vadkacsa.
• A név 1548-tól adatolható: kacza (OklSz.); a nyelvjárásokban ÚMTsz.: kácscsa, kacso, kacsó, kácso | Nyr. 21: kocsa | Nyr. 19: gácsi.
Szlovák eredetű kölcsönszavunk; vö. szlk. ka a (TESz.),ka
ka, ka ica ’ua.’, valamint a szlávban fehéroroszкачка, le. kaczka (W.), cs. ka e, ukr. ka á, ká ka (TESz.). Az ősszláv *ka e és *kačьka a kacsa hangját utánzó ka -féle kacsahívogató szóból alakult. Etimológiailag összetartozik a ’kacsa hímje’ jelentésű m. gácsér szlovák eredetijével. Ez a szlk. ka er átvétele, a szó a kacsa szláv előzményének hímet jelentő változata. A szó eleji k > g változásra példa a gerezna, guzsaly.
A kacsa 1834-ben ruca, 1835-ben réce (Kassai), 1838-ban ua. (Tsz.). A kacsa nőstényének neve tojó. Kelet-Kína egyes vidékein a kacsa neve már-már tabunak számított, mivel hangzásában hasonlított a „homoszexuális” jelentésű szóhoz. Északon pedig a ya a férfi nemi szerv egyik elnevezése. A ya chao sheng feng, azaz„kacsafészekből főnix születik” kifejezés arra utal, ha valaki alacsony, szegény sorból sokra viszi.
Idegen nyelvi nevei közül etimológiailag összetartozik a blg.патица, патка, паток, bosny. patka, patak, chamicuro pato, mac. pátka, pátor, szbhv. patka,
patak, ugyanígy a sv. and (vad),ném. Ente, norv. és dán and, holl. eend (W.).
♦ A házikacsa vagy röviden kacsa ’Anas platyrhynchos domestica’ a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce („vadkacsa”) háziasított változata.
Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt. Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen
kereszteződhet – „vad” színezetű példányok is előfordulnak. Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojása – amelynek szárazanyag- és zsírtartalma
lényegesen nagyobb a tyúktojásénál – csak alaposan megfőzve fogyasztható, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek. A XX. század
elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adatok ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A leggyakoribb a fehér színű típus volt, amelyet a XX. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A színes, vagyis a tarka kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen fogy, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. A magyar kacsa jól bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló. A pekingi kacsa klasszikus gazdasági fajta. Egyesíti magában a hús- és tojástermelő képességet. A kacsahústermelésben egyedülálló fajtává vált. A nemzetközileg ismert kacsahibridek a pekingi kacsára alapozottak.
A kacsa figurája régebben főként a földművesek körében volt kedvelt díszítőmotívum. Tajvanon az újévi ünnepség alkalmával fekete kacsa vérével kenik be a papírból kivágott tigris száját. Ezt követően a papírtigrist rituálisan elégetik, hogy távol tartsa az ártó erőket. Egyes ábrázolásokon a könyörületesség istennője, Guanyin kacsatojást tart a kezében. A mandarinkacsa a házastársi boldogság és hűség jelképe.
