KOCA – növény (családnév)



vadkörte
(Fotó: vadkörte)




vadkörte J: vadon élő, fanyar ízű gyümölcsöt termő fa; Pyrus pyraster. vackor J: 1. vadkörte(fa). 2. (táj) vadalma(fa).

A vadkörte 1560-tól adatolható, a Gyöngyösi Szótártöredékben „Achras, adis: Vad kórtwely”. Melius Juhász Péter Herbariumában 1578-ban szintén felbukkan
a név azonos jelentéssel. A népnyelvben vackor a neve. Ez a TESz. szerint 1664-ben olvasható először: „Vatzkor körtvély”, majd 1791-ben vadszkor, 1820-ban vadzkor. A nyelvjárásokban backarfa, vackar, vackärkërte, vaszkor. Magyarózdon a rothadás előtt ehetővé puhult vadkörte neve évetvackar. Fanyar íze miatt nehezen nyelhető, ezért hívják fajtósvackar néven is.
Vad- előtagú összetételeink részben önálló magyar fejlemények, részben német mintára alkotott tükörszavak. Esetünkben az előtag azt fejezi ki, hogy az
így jelölt növény vadon él, nemesítetlen; a vadkörte nem termesztett gyümölcs. Vackor neve ismeretlen eredetű. Kaukázusi származtatása nem fogadható el.
Nevezik a nyelvjárásokban kószafának, kócafának is. A vadkörte kocafa neve a XIX. század végétől adatolható: 1880: kocafa (TESz.), 1887: ua. (Nyr. 15),
1902: kocakörte (Nyr. 30), 1939: kocafa és elvonással koca (Nyr. 68). A népnyelvben is használatos [MTsz.: koca-fa (Kiskunhalas) | ÚMTsz. 3: koca (uo.) | Nyr. 63: pocak, pocka (Máramaros)]. Beke Ödön először ’disznónak való körte’ értelmezéssel a német Sauapfel ’vadalma’, Saubirne ’vadkörte’ gyümölcsnevekkel vetette össze (Nyr. 63); később a kocafa, kocakörte neveket a kocabanda (Makó)’vályogvető cigányokból összeszedett muzsikus banda’ (Nyr. 45), kocapipás,kocadiák (Arad) ’iskolába nem járó magántanuló’, kocavadász, kocapuskás, kocanyelvész szavakkal együtt sorolja föl, melyekben az előtag ’ügyetlent, járatlant’ jelent.
Ennek megfelelően a kocafa, koca ’nem igazi, nem jó körte’ értelmezést kapna.
Van azonban a N. koca szónak más jelentése is, amelynek ismeretében a kocafa névadási motivációja magyarázható. Már a Ballagi Mór-féle szótárban szerepel
a koca szó ’anyátlan háziállat’, valamint ’nem törvényes ágyban született gyermek’ jelentéssel. A szó a nyelvjárásokban ilyen értelemben is használatos;
vö. kocagyerek (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Sümeg, Hódmezővásárhely) ’árva gyerek’, koca bárány (Kiskunfélegyháza), kocaborgyú (Szentgál), koca-csibe (Esztergom) ’anyjától elválasztott fiatal állat’. Mivel az erdő irtásakor a vadkörtét – a gyümölcse kedvéért – meghagyják, az ilyen egyedül, magányosan
álló fát nevezhetik kocafának, melyre rá is illik az ’árva, anyátlan’ jelentésű szó. Alkalmasint az ’árva, anyátlan’ jelentésből (R. 1763: koca ’árva,
talált gyermek’) fejlődött a ’vadkörte’, mely „eredetileg hagyásfaként visszamaradt … vadkörtefa, s a koca az almafa: alma, körtefa: körte stb. irányító
sorok hatására vehette fel a ’vadkörte’ jelentést”.
Sipos Gyula írt verset Elégia egy somogyi vadkörtefához címmel:

Jaj, nékem az a legszebb, mégiscsak az a legszebb,

az a vadkörtefa, félig lombjavesztett,

áll a legelő szélén, áll a tűnő időben,

nyája nélküli pásztor, szikár magános őrszem,

üszkös fekete ágak, fészket nem rejtő ágak,

úti pihentetői tovaszálló madárnak,

makacsul még a kék ég táblája felé nyúlnak…

Szerelem teljessége! honnan támad e bánat,

hogy jajszót mondunk néked és jajszót a halálnak.

Nőnek még a fák meg erdők, tölgyek, platánok, hársak,

nékem már ez marad meg örökre óriásnak,

ez a vadkörtefa, a félig lombjavesztett,

jaj, nékem ez a legszebb, mégiscsak ez a legszebb.

Gyümölcsét helyben fogyasztják a pásztorok, mezei, erdei munkások. Az egyik legkitűnőbb pálinkát lehet főzni belőle. Kérgét (Cortex Piraster), barnult
levelét (Folium Piraster) használják festésre, barna színezésre. A vadalma levelével együtt vörösbarnát fest.
II. Rákóczi Ferenc nevét őrizte az a 15 méter magas öreg vadkörtefa, mely Biharban Dédánál a Rákóczi-hegy legmagasabb pontján állt. A hagyomány szerint ez alatt pihent meg a bujdosásba induló kuruc fejedelem; megebédelt ott, és búcsút vett jobbágyaitól 1711-ben. A hegyen lévő szőlő akkoriban Rákóczié volt. A fa három főága közé 1867-ben villám csapott, de nem rongálta meg végzetesen. 1904-ben előkelő szüretelő társaság ünnepelte Rákóczi emlékét. Szólt a tárogató, fölhangzott a „Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi” nóta. A szőlő azután – jellemző módon – a Károlyi grófok birtoka lett; pincéjében sokáig megvoltak még azok a hatalmas tölgyfa hordók, melyeken a régi gazda, Princeps Rákóczi neve állt.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -