KOALA - állat (családnév)
(Fotó: koala)
A koala (Phascolarctos cinereus) Ausztráliában őshonos erszényes, növényevő állat, a koalafélék (Phascolarctidae) családjának egyedüli élő képviselője.
A koala szó a katang bennszülött nép nyelvéből származik, jelentése „nem ivó”. A név nem teljesen találó, bár tényleg keveset isznak. A „koalamedve” megnevezés helytelen, mivel a koalák nem tagjai a Medvék családjának. A tudományos neve görögül "erszényes medvét" jelent, mivel az első telepesek helyi medvefajnak gondolták a fura állatot.
Előfordulása:
A koalák mindenhol megtalálhatók Ausztrália keleti partjain, de a belső vidékeken is, olyan távolságig, ahol még elég a csapadék a megfelelő erdők létezéséhez. Ausztrália déli részén a koalákat a 20. század elején kiirtották, de mára újratelepítették őket Victoria államból. A Kenguru-szigetre betelepítették. Nyugat-Ausztráliában és Tasmaniában nincsenek koalák.
Georg August Goldfuss zoológus írta le 1817-ben. A
2000. évi sydney-i olimpia egyik kabalaállata a koala volt.
Alfajai:
Phascolarctos cinereus victor – a legdélebbi alfaj, hosszabb, sötétebb szőrrel, nagyobb termettel.
Phascolarctos cinereus adustus – a legészakibb alfaj, rövidebb, világosabb szőr és kisebb termet jellemzi.
Phascolarctos cinereus cinereus – külső jegyeiben és elterjedése szerint átmenet a kettő között.
Megjelenése:
A koala valamennyire hasonlít a vombathoz (legközelebbi élő rokonához), de a bundája vastagabb és puhább, a füle pedig sokkal nagyobb. A tömege 5 Kg (kicsi, északi nőstény) és 14 kg (nagy, déli hím) között van. Általában nem zajosak, de a hím koalák hangos figyelmeztető hívójelet bocsátanak ki, amely a párzási időszakban egy kilométerre is elhallatszik. A koalák élettartamáról kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Mindenesetre jegyeztek fel olyan koalát, amely fogságban megérte a 15 évet. Vadonban, de főleg országutak közelében ez lecsökkenhet 2-3 évre.
Mivel a koala étrendje elég alacsony tápértékű, energiát takarít meg azáltal, hogy szokatlanul kicsi az agya: a koponyaüreg 40%-át folyadék tölti ki.
Életmódja:
A koala majdnem kizárólag eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, folyadékszükségletét is ebből biztosítja. A vombathoz hasonlóan, a koalának is lassú az anyagcseréje a többi emlőshöz viszonyítva. Naponta kb. 20 órát mozdulatlanul töltenek, az idő nagy részében alszanak is. A nap minden szakában, de főleg éjjel esznek. Egy átlagos koala naponta 500 gramm eukaliptuszlevelet fogyaszt el, finom pasztává rágva lenyelés előtt.
A koala többféle eukaliptusz levelet is eszik, de határozottan előnyben részesít néhány fajtát.
A nőstény koalák egyedül élnek és külön körzetük van, amelyet ritkán hagynak el. A termékenyebb vidékeken ezek a körzetek fedhetik egymást; az olyan zónákban, ahol a tápláléknak alkalmas fák ritkábban fordulnak elő, ezek a zónák nagyobbak és kizárólagosak. A hímek nem kötődnek területhez, de nem tűrik el egymást, főleg a párzási időszakban.
A koalák majdnem teljesen a fákon élnek. Nem készítenek fészket, hanem a fa ágán alszanak. Általában lassan mozognak, de ha szükséges, gyorsan is tudnak
mászni. Át is tudnak ugrani egyik fáról a másikra, ha elég közel vannak. Hosszabb utakat a földön tesznek meg. Veszélyhelyzetben meglepő gyorsasággal galoppoznak a legközelebbi fáig, ahol biztonságos magasságig felmenekülnek. Ott aztán türelmesen megvárják, amíg a támadó elmegy.
Szaporodása:
A nőstények 2-3 évesen, a hímek 3-4 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény koala kb. 12 éven át évente egy utódot hoz a világra. A vemhesség 35 napigtart, az ikerszülés ritka. A szülés rendesen december – március között szokott történni, amikor a déli félgömbön nyár van. Az újszülött koala kb.
2 cm hosszú, szőrtelen, vak, és fületlen. Születése után hat hónapig az anyja erszényében lakozik és kizárólag tejjel táplálkozik. Ezalatt kinő a füle
és a szőre, majd kinyílik a szeme. Kb. 30 hetes korában elkezdi
enniaz anyja pépes ürülékét. A kis koala további hat hónapig az anyjával marad, aki a hátán cipeli. A kifejlett fiatal nőstények közeli területekre költöznek, a fiatal hímek viszont még két-hároméves korukig az anyjuk körzetében maradnak.
Fennmaradása:
A 20. század elején majdnem a kihalásig vadászták a koalát, elsősorban a bundájáért. Az utóbbi években néhány kolóniát komolyan veszélyeztettek a betegségek, elsősorban a chlamydia.
A koaláknak nagy, összefüggő erdős területre van szükségük és képesek hosszú távolságokat is megtenni ennek érdekében. A kontinensen egyre növekvő emberpopuláció mezőgazdasági vagy építkezési célokra elfoglalja a koalák élőhelyét, visszaszorítva őket a bozótosokba. Az Ausztráliai Koala Alapítvány 40 ezer négyzetkilométer feltérképezése után azt állítja, hogy a koalák természetes élettere lényegesen lecsökkent. Noha az egyes fajok nagy területeket
fednek le, a koalák lakókörzete csak „szigetekben” maradt fenn. Ezeket a szigeteket koordinált módon kell védeni és helyreállítani.
A szárazföldi helyzettel ellentétben, ahol a populáció csökken, több szigeten „járványszerűen” elszaporodtak a koalák. Dél-Ausztráliában a
Kenguru-szigeten a 90 évvel ezelőtt betelepített koaláknak nem volt természetes ellensége vagy versenytársa. Ehhez hozzáadva azt, hogy a koalák képtelenek a vándorlásra,a koalapopuláció mérete mára fenntarthatatlanná vált, és veszélyezteti a sziget ökológiai egyensúlyát. Jelenleg 30 ezer koala él a szigeten, holott ökológusokbecslése szerint a sziget csak 10 000-nek biztosít élelmet. A kormány ezért sterilizációs és átköltöztetési programokat indított.
A koalák négy ausztráliai államban fordulnak elő. A helyi szabályok szerint az állat veszélyeztetettnek minősül a Délkelet-Queensland Biorégióban és Új-Dél-Walesben, illetve ritkának Dél-Ausztráliában.
Egyebek:
A koala ujjain, ujjbegyein levő bőrlécek rajzolata megtévesztően hasonlít az emberéhez. Bár kedvelt állat, egyoldalú táplálkozási igényei miatt tartása költséges. Ausztráliában gyakori és népszerű állatkerti állat, sok helyen megtalálható. Ausztrálián kívül kevés helyen tartanak koalákat.
Európában 9 állatkertben találkozhatunk vele, elsősorban a ritkasága és magas tartási költségei miatt. Ma már Dél-Európában termesztett eukaliptusszal takarmányozzák, amely valamelyest csökkenti a kiadásokat. 2015 februárjában a Budapesti Állatkertbe is érkezett két koala. Budapesten 2017 március óta nem láthatóak koalák.
Európában a következő állatkertekben tartanak koalákat:
Lisszaboni Állatkert, Duisburgi Állatkert, Planckendael (Belgium), Madridi Állatkert, Beauval (Franciaország), Bécsi Állatkert, Edinburghi Állatkert, Drezdai Állatkert, Zürichi Állatkert.
A koala Ausztrália egyik legjellemzőbb, mondhatni szimbolikus állata, emiatt egyfajta popkulturális hatása is van, bumfordi megjelenése miatt sokan szeretik, számos mesének és rajzfilmnek is szereplője.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Csongrádi Kata – Koala maci