KIS(FUTÓ) - állat (családnév)
(Fotó: alpesi kisfutó)
A Szebeni-havasokban 2011 júliusában volt már alkalmunk bogarakat gyűjteni az ott megrendezett Rovarász tábor idején. A szállásunk akkor az alacsonyabban fekvő Stezii-völgyben volt, így magasabb helyekre csak némi nehézség árán, néhány alkalommal jutottunk el.
Az idei tábor során a jóval nagyobb tengerszint feletti magasságban lévő Poplakán, Szebenjuharos mellett szálltunk meg. A gyűjtések a tágabb környéken, a szállásról viszonylag könnyen elérhető élőhelyekre összpontosultak. Viszonylag gazdag anyag került elő a völgy irányába nem túl meredeken lejtő patakvölgyben, ahol az itt is nagy károkat okozó tavaszi szárazságtól menedékre lelhettek a vidékre általánosan jellemző nagyobb nedvességigényű fajok. A futóbogarak közül a szívesfutók (Nebria sp.) mellett alpesi kisfutót (Platynus scrobiculatus) és cirpelőfutókat (Cychrus semigranosus Cychrus caraboides), valamint több általánosan elterjedt gyorsfutófajt (Bembidion sp.) is találtunk. Rostálással holyvák és ormányosbogarak mellett több apró fürgefutoncot (Trechus sp.) is fogtunk. A többi bogárcsalád képviselői határozottan alulreprezentáltak voltak. Cincérből még a Déli-Kárpátok fenyveseiben általánosan elterjedt és gyakori, nagyméretű alhavasi virágcincérnek (Lepturobosca virens) és a bajnócacincérnek (Pachyta quadrimaculata) is csak néhány egyede került elő a mindenhol szokatlanul gyér ernyősvirágzatú növényekről. Az ilyen élőhelyeken különben általában nagy faj és egyedszámú lágy-, levél- és ormányosbogaraknak csak a különben is gyakori fajait fogtuk kis példányszámmal.
A szállástól magasabb hegyvidéki területekre a szebenjuharosi sífelvonó felső állomásától kiindulva jutottunk el. Ezeken a területeken főleg lucosokban és patakvölgyekben, nagyjából 1600 méter feletti helyeken gyűjtöttünk. Itt is inkább futóbogarak kerültek elő. Rönkök alatt a kárpáti fenyvesekre jellemző pontozott gyászfutón (Pterostichus foveolatus) kívül további ritkább gyászfutófajokat (pl. Pterostichus rufitarsis, Pterostichus jurinei) találtunk. Értékesebb adatnak számítanak a páfrányokról kopogtatott hegyvidéki avarfutó (Leistus piceus alpicola), a vöröslő avarfutó (Leistus terminatus), valamint a fürge kéregfutó (Dromius agilis). A szárazabb helyeket a fényesen csillogó érces tarfutó (Calathus metallescens) jelezte.
A szállás környéki fenyvesekben lerakott talajcsapdáink sok futóbogarat gyűjtöttek. A minták összeszedése közben a futrinkafajok közül a bőrfutrinkát (Carabus coriaceus), a kékfutrinkát (C. violaceus), a kárpáti futrinkát (C. linnei), a domború futrinkát (C. glabratus) és az aranyfutrinkát (C. auronitens) azonosítottuk. Ezek a fajok a Kárpátokban szinte mindenütt megtalálhatók.
A bogárgyűjtés szempontjából a hét fénypontja volt, mikor elutaztunk a Bâlea-tóhoz, a Fogarasi-havasokba. Itt először 2001-ben gyűjtöttünk, a rovarásztábor idején, majd 2011-ben, amikor – csakúgy, mint most – a Szebeni-havasokból látogattunk el ide. Az első alkalomtól eltelt csaknem húsz év alatt a tömegturizmus a tóparton jelentősen megnövekedett, mivel új építmények, hatalmas parkoló és különféle árusok hada növelte aggasztó mértékben a környezeti terhelést. A gleccservölgy legmagasabb részén, északi kitettségű lejtőn, az olvadó hó mellett és szivárgó, csepegő hólével átjárt nedves helyeken, kövek alól, a rendelkezésre álló röpke néhány óra alatt jelentős számban fogtunk magashegyi futóbogarakat. Többek között alhavasi futrinkát (Carabus irregularis), gyászfutókat (pl. Pterostichus morio) és fürgefutoncokat (Trechus sp., Duvalius sp.). A Déli-Kárpátokban endemikus röpképtelen gyalogormányosok (Otiorhynchus sp.) és talajszinten élő levelészek (Chrysolina sp.) közül viszont keveset találtunk.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: A futóbogárfélék vagy futrinkafélék (Carabidae) a Rovarok osztályában a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe tartozó család.
Körülbelül 30 ezer leírt fajuk közül Magyarországon mintegy 650 él.
Az egész Földön megtalálni őket; a legtöbb faj a mérsékelt övben él.
Alakjuk és színük is igen változatos. Fejük nagy, előreálló (orthognath), de általában keskenyebb, mint az előtor. A barlangokban vagy mélyen a földben élő fajok szeme gyakran hiányzik, egykori helyét csak világos folt jelzi. A növényevő fajok rágóik rövidek, de erősek, a ragadozó fajokéi hosszabbak, néha egymást keresztezik; a zsákmány megragadását és széttépését fogak segítik. Állkapcsi tapogatójuk négyízű. Csápjuk általában hosszú (legalább olyan hosszú, mint a fej és az előtor hossza együtt), fonalas, sohasem bunkós, fésűs vagy lemezes; a fülescsápúfutó-formák(Paussinae) fajainál azonban az utolsó csápízek aránytalanul megnagyobbodtak.
A legtöbb faj szárnyfedője hátul lekerekített, a potrohot teljesen fedi. Felülete általában hosszanti irányban rovátkolt, vagy sorokba rendezett pontsorokkal borított.
Potrohuk látható haslemezeinek száma 6, ellentétben a bogarak többségét kitevő Polyphaga alrend tagjaival, melyeknél a látható haslemezek száma 5.
Lábuk általában hosszú, vékony, a gyors futásra alkalmas; egyes, rövidebb és vastagabb lábú (főleg növényevő) fajok nehézkesebben mozognak. A föld alatt
élő fajok mellső lábai ásólábakká alakultak.
A végbelük melletti mirigyek metakrilsavat és más vegyületeket tartalmazó váladékát veszélyhelyzetben kilövellhetik.
A megnyúlt testű lárvák fejének mindkét oldalán 4–6 pontszem helyezkedik el. Csápjaik négy ízűek, rágóik sarló alakúak. Bábjuk rendszerint fehér, rajta jól kivehető az előreálló fej, a szájrészek, szárnyak, lábak stb. körvonalai.
A fajok nagyobb része gyorsan mozgó éjszakai vagy nappali ragadozó. Többnyire más rovarokat (főleg rovarlárvákat), férgeket, csigákat zsákmányolnak. A közhiedelemmel ellentétben azonban a növényevő (elsősorban magevő) fajok száma is igen magas: ilyen például a Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), melynek lárvája a Gabonafélék leveleit, Imágója az érőfélben lévő gabonaszemeket fogyasztja. Fejlődésének végén a legtöbb faj lárvája kamrát váj magának a földbe vagy korhadt fába, és abban bábozódik. Az átalakulás egy évig is eltarthat (a kisebb fajoké gyorsabb).
Néhány fontosabb Magyarországon előforduló faj:
• nagy aknásfutó
(Acinophus ammophilus) Dejean, 1829
• aranyos bábrabló
(Calosoma sycophanta)
(Linnaeus,
1758)
• kis bábrabló
(Calosoma inquisitor) (Linnaeus, 1758)
• bőrfutrinka
(Carabus coriaceus) Linnaeus, 1758
• keleti kékfutrinka
(Carabus violaceus) Linnaeus, 1758
• lapos kékfutrinka
(Carabus intricatus) Linnaeus, 1760
• rezes futrinka
(Carabus ullrichii) Germar, 1824
• ragyás futrinka
(Carabus cancellatus)
Illiger,
1798
• öves homokfutrinka
(Cicindela hybrida) Linnaeus, 1758
• mezei homokfutrinka
(Cicindela campestris) (Linnaeus, 1758)
• nagy selymesfutrinka
(Harpalus rufipes) (DeGeer, 1774)
• gabonafutrinka
(Zabrus tenebrioides) (Goeze, 1777)
• Gebhardt-vakfutrinka
(Duvalius gebhardti) (Bokor, 1926)
Zene: Kis Erzsi.