KINYÓ – állat (családnév)
(Fotó: belcher-tengerikígyó)
kígyó J. hosszú, hengeres testű, lábatlan, gerinces csúszómászó; a hüllők osztályának ilyen állatokat magában foglaló rendje; Ophidia.
• A szó helynévként már 1279-tõl adatolható: Kygolyuk (OklSz.), köznévként pedig 1372 u.: kyon (JókK.). 1519: gygok (JordK.),1570 k.: kegÿo (ArsMed.),
1602: kilgyo (NySz.). A nyelvjárásokban ÚMTsz.: kegyó, kiggyó, kijjó, kínyó, kió | Tsz.: 1838: kégyó | Nyr. 4: kényó, kijő, kinyó | Nyr. 9 és 16: kijó
| uo. 6: kíjó.
A kígyó név egy kigy- alapszó származéka, ez ősi uráli örökség: votj. kij, md. kuj, guj, fi. kyy, észt küü-uus, szam. śījjet, šy, šyy ’kígyó’ (TESz.).
Az átvett kij- tőhöz kicsinyítő -ó képző járult, a j > gy hangváltozásra vö. pl. hajma–hagyma. Származékai: kígyózik, kígyós.
Volt régen 1835: „csúszó kígyó” (Kassai) neve, 1838: ua. (Tsz.), mely sokáig megőrződött a nyelvjárásokban: Nyr. 4, 11, 10 és 9, valamint MTsz.: csoszó.
A népnyelvi kigyó-fujta kő Nógrádban ’verébtojás nagyságú, gömbölyű, fehér színű, vérerekkel futtatott kő, amelyről a nép azt hiszi, hogy a kígyók-fújta
tajtékból lesz és gyógyító ereje van’ (Nyr. 23); vö. kigyó-kö (MTsz.). Szólásban: Kigyó lett utánam (azaz leselkedett rám) (uo.).
A latin szaknyelvi Ophidia terminus az ógör. θφις’kígyó’ szóból származik. Ma is ophisz a görögben az egyik neve. A ném. Schlange (ófn. slango /DWb./)
a schlingen ’hurkol, fonódik, csavarodik’ igéből való. Megfelelője a kígyó dán,fríz slange, holl. slang, norv. slange (W.) elnevezése. Az ógör.έρπετόν ’kígyó’, lat. serpens folytatója a holl. serpent, ol. serpente, sp. serpiente (uo.) stb. név.
♦ A kígyók ’Serpentes’ a hüllők osztályának (Reptilia) Diapsida alosztályába tartozó, a pikkelyes hüllők rendjébe (Squamata) sorolt alrend. Legközelebbi
ma élő rokonaik a gyíkok (Lacertilia), amelyekkel közös őstől erednek. Testalkatuk sajátos. Végtagjaikat az evolúció során teljesen elvesztették, így hason kúszó, esetleg vízi szervezetekké alakultak. Mintegy 2400 kígyófaj létezik. A termetes zsákmányt is le tudják nyelni, mert rugalmas összeköttetés van a koponyájuk néhány csontja, de különösképpen a koponya és az alsó állkapocs között. A kígyók sajátossága kétágú nyelvük is, a száj kinyitása nélkül ki tudják dugni a szájüregből egy kis ajakrésen. Ez a kígyók számára igen fontos érzékelő szerv, leginkább tapintásra használják, de emellett a szagérzékelést is
fokozzák. A kígyók tekintete merev, soha nem pislognak, ugyanis az alsó és felső szemhéjak összenőttek egymással, átlátszó hártyává alakultak. Kultúránkban a kígyó sokszor jelenik meg szimbólumként, például a gyógyszerészet és az orvostudomány jelképeként. Az Ószövetségben az első emberpár, Ádám és Éva megkísértőjeként szerepel.
Igen sokfélék a kígyók! A kasszava kígyó például akár 1,8 méteresre is megnőhet, teste emberi lábszár vastagságú. 5 centiméteres méregfogában annyi méreg van, hogy akár 20 ember számára is halálos adag lehet. Nem rak tojásokat, elevenszülő. A megszülető kiskígyók harapása már halálos. A tojásevő kígyó teljesen ártalmatlan, blöfföléssel védekezik támadói ellen. Vékony testénél jóval nagyobb tojásra is rá tudja húzni magát. Elfogyasztás előtt nyelvével ellenőrzi a tojás frissességét. Ha már embrió van a tojásban, nem nyeli le.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Íme a világ öt legveszélyesebb kígyófaja. Egyetlen mg mérge akár 15 ember életét is kiolthatja.
Hol élnek? Hogy néznek ki? Hogyan élnek?
A méreganyag "hatékonyságát" mg/testsúly kilogrammban szokás megadni. Használatos továbbá a letális dózis (halálos dózis, LD) kifejezés. Az LD50 azt jelenti, hogy ekkora mennyiséget a szervezetbe juttatva testsúly kilogrammonként az áldozatok 50%-a meghal.
Belcher-tengerikígyó (Hydrophis belcheri)
Állítólag a világ legerősebb mérgű kígyója, sőt a világ legmérgesebb állataként tartják számon. Viszonylag vékonytestű, a kifejlett példányok hossza elérheti
az 1 métert. Színe sárga, zöldes-feketés csíkokkal. Érdekessége, hogy utódait elevenen hozza a világra, a tojásból az állat testében már kikelnek. A Timor-tengerben, északnyugat Ausztrália partjainál, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Új-Guineában, a Salamon-szigeteken, és kisebb Csendes-óceáni szigetek körül fordul elő. Kagylókkal és halakkal táplálkozik, nem agresszív. Főleg halászokra jelent veszélyt, amikor véletlenül a hálójukba akad. Harapása nem
fájdalmas, ez teszi még veszélyesebbé.
Mérge rendkívül erős mytotoxin, amely a legfrissebb kutatások szerint a világon a leghalálosabb. Néhány milligramm méreg rengeteg ember halálát okozhatja. A marás után néhány perccel bekövetkezik a biztos halál. Miután a méreg hatni kezd, rendkívüli fájdalmakkal nézhet szembe az áldozat. A Guiness-rekordok
könyvébe is belekerült. Bár ennek a kígyó fajnak a legveszélyesebb a mérge, nem felel sok halálért, mivel igencsak ritka.
Méregerősség: 0.00099 mg/testsúly kg.
Kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus)
A szárazföldi kígyók közül a legerősebb méreggel rendelkező kígyó. Több alfaja is ismert. Színe főleg sötétbarna, de évszaktól függően változhat, akár olajzöld is lehet, de a hasa inkább sárgás, feje sötétebb, hossza elérheti a 2,5 métert. Főleg Ausztrália füves, száraz belső területein él, de találkozhatunk
olyan alfajával (Pápua Tajpán), amely Új-Guineában is megtalálható. Főleg rágcsálókkal, kisebb emlősökkel, madarakkal táplálkozik, tojásait más állatok elhagyott üregeiben rakja le, általában számuk 1-2 tucat között változik.
Mérge rendkívül erős neurotoxinokból áll. Marásával nagyjából 45 milligramm mérget juttat áldozatába. A halál néhány perccel a marás után beáll. Néhány milligramm mérge is több ember halálát okozhatja. Nem túl agresszív, viszont veszélyhelyzetben támad.
Méregerősség: LD50 0.025mg/testsúly kg
Közönséges krait (Bungarus caeruleus)
Színe kékes-fekete. Hossza elérheti a 1,5 métert. Pakisztán, Afganisztán, India, Srí Lanka, Banglades és Nepál területén honos. Az őserdőktől a szavannákig előfordulhat. Kígyókkal, békákkal, gyíkokkal és rágcsálókkal táplálkozik.
Tizenötször mérgesebb bármilyen kobránál, éjjel aktív, rendkívül erős neurotoxikus mérge főleg izombénulást okoz, mely a légzőszervi rendszer leállásához vezet. Éjszaka sokkal agresszívabb. Harapása egyáltalán nem fájdalmas. Maráskor nagyjából 10 mg mérget juttat áldozatába. A halál a harapás után 6-8 órával következik be. Kedveli a vizet. A megmart emberek megközelítőleg 80%-a hal meg az esős időszakban. Beköltözhet a házakba, és mivel előfordul, hogy marása nem igazán érezhető, az áldozat felkelés előtt meghal.
Méregerősség: LD50 0.365 mg/testsúly kg
Fülöp-szigeti kobra (Naja philippinensis)
A legmérgesebb kobra faj. Először 1922-ben írták le. Viszonylag rövid, hossza maximum 1,6 méter lehet, aránylag zömök, barnaszínű kígyó, a fiatalabbak sötétebb színűek. Csuklyáját szétterült bordáinak köszönheti. Mint ahogy a nevéből is következtethetünk, a Fülöp-szigeteken fordul elő, és annak is csak
az északabbra fekvő szigetein. Élőhelyét alkothatja sűrű őserdő, nyílt füves területek, de emberi lakhelyeken is előfordulhat. Veszélye is leginkább ebben rejlik. Főleg vizek környékén lelhető fel. Kisebb rágcsálókkal táplálkozik, de békákat és más kígyókat is fogyaszthat.
Mérge erős neurotoxin, mely blokkolja az idegátvitelt, tehát a marása idegrendszeri bénulással jár és a légzőrendszer bénulásához vezethet. Mérgét három méterre is elköpheti. Átlagosan 100 milligramm mérget juttat az áldozatába. Csökkenő populációja miatt az IUCN vörös listájára került.
Méregerősség: LD50 0.20 mg/testsúly kg
Csőrös tengeri kígyó (Enhydrina schistosa)
A faj főleg sötétszürke színű, hasa fehéres. A fiatalok olíva vagy szürke színűek fekete csíkokkal, hosszuk elérheti a 2 métert. Dél- és Délkelet-Ázsia, Ausztrália partjainál található meg, valamint az Arab-tengerben. Gyakran akad a halászok hálójába. Egész nap aktív lehet, levegő nélkül kb. öt órát bírja.
Nagyjából 1,5 milligramm mérge halálos lehet, viszonylag agresszív, főleg ha eltávolítjuk az élőhelyéről, a vízből. Főleg halakkal táplálkozik. Sokan kedvelt eledelként fogyasztják. Elevenszülő. Nagyjából 4-11 utódot hoz a világra.
A tengeri kígyók által okozott halálesetek 80-90%- ért a csőrös tengeri kígyó a felelős. Erősen toxikus mérge neurotoxinokból és mytotoxinokból áll, marásával nagyjából 8 mg mérget juttat áldozatába.
Méregerősség: LD50 0.1125 mg/testsúly kg
Zene: -