keselyű J. a sólyomfélék családjába tartozó, nagy testű, dögevő madár.
• A keselyű helynévi adatban 1304-ből adatolható: keseleufescek(OklSz.). Köznévként 1372 után bukkan fel írásban: keſelÿw (JókK.). 1384: keselyew hn. (OklSz.),1395 k.: kezeÿleÿ (BesztSzj.),1433: kesselew (OklSz.),1533: köſelö,köſeliö (Murm.), 1536: kesely, 1562: kössellyö (TESz.),1570 k.: keſelÿw (ArsMed.), 1590: kesellyö (SzikszF.), 1600 k.: keosellö (BrassSzt.), 1602: köselyö, 1603: kesellö (NySz.). Elavult és irodalmi alakváltozata a kesely, pl. „A keselynek szárnya csattogását…” (Vörösmarty: A vén cigány).
Valószínűlegótörök jövevényszavainkhoz tartozik,de pontos megfelelőjét nem sikerült kimutatni. Viszonylag közel áll hozzá hangtanilag (bár mély hangrendű)
a csag. qu
alaq ’keselyű’, az oszm. gücügen, illetve a kirg. kücsügön, amelynek -gön eleme idegen a magyar szótól. Az átvett alak, amelyből a keselyű levezethető,
*kü älä γ lehetett.
♦ A keselyűk Eurázsia, Afrika és Amerika nagy testű, dögevő madarai. A 23 keselyűfajt két jól elkülönített csoportba sorolják. Eltérő rendszertani besorolásuk ellenére viszonylag hasonló kinézetű és életmódú fajok tartoznak közéjük. Átlagosan 60–100 centiméteres a testhosszuk, és szélesek, nagyok a szárnyaik.
Általában a csupasz, toll nélküli fej a jellemző rájuk. Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli
keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságból képes rátalálni a táplálékául szolgáló állattetemekre. Az ókori Egyiptomban Mut és Nehbet istennőket gyakran ábrázolták keselyűként. Több hieroglifa is keselyűt ábrázolt.
Arany János Keveháza című költeményében említi:
Azért vijjog a keselyű
Azért szállong turul s ölyű,
Mert holnap ilyenkor halott
Százezrivel fog veszni ott.
Szász Károly hasonlata szerint:
Keselyűként szárnya meg se lebben,
Észrevétlen száll a gyors idő.
A szakállas saskeselyű rovására sok mendemonda terjedt el, amelyek nemcsak bizonygatták, hogy embereket támad meg, hanem egyenesen gyermekrablásokkal vádolták.
