KERECSEN – állat (családnév, fiú keresztnév)



kerecsensólyom
(Fotó: kerecsensólyom)




A Kerecsen régi magyar személynév, a jelentése kerecsen, ami egy sólyomféle.
Névnapok: december 5. és20.
Gyakorisága: nem gyakori.

kerecsen J. szürkésbarna tollú sólyomféle ragadozó madár; Falco cherrug.

• Igen korai felbukkanású szavunk az írásbeliségben, szótörténeti adatai: 1268: Keerchen hn. (OklSz.), 1282 k.: kerechet (uo.),majd kerechen, kelechenyek,
keleczen, keretsény, kerecseny (KissMad.).

Keleti szláv név, a végső forrás az óorosz креченъ, N. кречuнъ, кречamъ ’kerecsensólyom’ szó, amely a madár kiáltását idéző hangutánzó név. Megvan az oroszban és az ukránban is: кречет ’kerecsen’ (TESz.). Kereskedelmi kapcsolatok révén kerülhetett nyelvünkbe. A magyarban a szó eleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő
e- oldotta fel, a szóvégi t > n változás talán a gereben, szelemen, szerecsen s hasonló hangzású szavak analógiájával magyarázható.

A kerecsensólyom nevének alakváltozata a nyelvjárási kelecseny. Mint állattani szakszó, a kerecsensólyom 1904-ben, Petényinél fordul elő először. A név
önállóan is jelöli a madarat, pl. 1801: keretsen, keletsen (Földi). A madár zsákmányszerző, szabdaló módjára utal a szabda sólyom terminus (R. 1841: Vajda), akárcsak fojtogató sólyom (TermtudKözl. 1887), fojtó sólyom, mészárló sólyom (1904: Petényi) elnevezése, ezek a ném. Würgfalke, Schlachtfalke ’ua.’ (uo.) fordításai. Szintén tükörfordítás eredménye a nemessólyom (1801: Földi); vö. ném. Edelfalke (KissMad.). A fiatalok világoskék csüdjéről kapta kéklábú sólyom nevét, ugyancsak német eredetű: Blaufuss ’ua.’ (Brehm). Van rárósólyom neve (VNAE.) is.

A latin szaknyelvi Falco nemi terminus a sólyom lat. falco neve, a gör. phálkon ’ua.’ névből származik. A kerecsen ’Falco cherrug’ neve az angolban saker
falcon, a németben Würgfalke (WbZ.).

♦ A kerecsensólyom a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozik. Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak Afrikába is. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket keresi, hiszen legkedveltebb táplálékállata az ürge. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak.
Költési időn kívül is összetartanak, párban vadásznak, előfordul, hogy más ragadozó madaraktól elveszik zsákmányukat. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Magyarországon rendszeres fészkelő. Az állomány egy része itt telel, egy része novemberben délre vonul.
Igen veszedelmes ellensége a vadállománynak, baromfiaknak. Különösen a vízi vadban sok kárt tesz, a galambokat is előszeretettel öldökli. A betanított
sólyom, a szaker hajdanában a vadász karjáról indult a repülő vagy futva menekülő zsákmány után. Régebben nálunk is gyakoribb s nyilván sokkal ismertebb madár volt, különösen a solymászat korában. Őseink kedvelt vadászó sólyma, híres „kelecsenyje”. A solymászattal kapcsolatosan Zay Lőrinc 1583-ban írta bátyjának: „Tudom, hogy kegyelmed neheztel rám az karolyért, de ha kegyelmed ideadta volna az kiköcsén ölyvet, én odaadtam volna kegyelmednek az karolyt érette.” Szárnyát, evező tollait kalpagdíszül előszeretettel viselték.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: Kerecsen együttes.