KELE – állat (családnév)
(Fotó: vörösszárnyú keszeg)
kele J. a ponttyal rokon, kicsi ferde szájú, szálkás húsú hal; Scardinius.
• A szótár értelmezése hiányos, a hivatalos szaknyelvi név a Scardinius erythrophthalmus (MoH.), a vörösszárnyú keszeg neve. E faj korábbi neve volt a
pirosszeműkele (pl. VNAE.). A szaknyelvi elnevezés Herman Ottó alkotása, korábbi nyelvjárási névből való. Nem jó név, mert a Scardinius erythrphthalmus
szeme sárga, úszói viszont élénkvörösek, a Rutilus rutilus (ma bodorka, korábban ez volt a vörösszárnyú keszeg) szemei ugyanakkor pirosak. A magyar tudományos névadás zavaró hibája, és csak 1955-től az 19909-54 Magyar Szabvány tért el ettől, és – helyesen – a kelét vörösszárnyú keszegnek, a koncért (közismert népies nevén) bodorkának nevezte el.
A pirosszemű (kele) rövid szótörténete: 1863: pirosszemű (Kornhuber), 1877: pirosszemű keszeg (Pap), 1887: ua. (HalK.); A népnyelvben Jankó: pirosszemű
hal, vörösszemű hal | Gyurkó: pirosszemű,veresszemű hal ’ua.’.
Az összetétel utótagja jóval régebbről adatolható: 1794: telen ’Dobula’ (Grossinger), 1795: telén (Gáti), 1801: telea ’Cyprinus ballerus’ (Földi), 1884:
kelehal ’Scardinius erythrphthalmus’ (Nyr. 13), 1890: kelen (Nyr. 19), 1898: kelen hal ’ua.’ (Term. 9). A nyelvjárásokban ÚMTsz.: kele ’jász’, telén,kelen, kelent,kälinnek ’Scardinius erythrphthalmus’ | MTsz.: kelehal, kelen | Dankó: kelehal ’ua.’ | HalK.: keling ’Squalius dobula’, telen,telény | Hal. 33:
keling ’ua.’ | Vutskits: telén, telea, telény | Unger: klen ’Leuciscus rutilus’ | SzamSz.: telén ’halnév’.
A kele, kelen szláv eredetű szavunk, a szóvégi -n (melyet a nyelvérzék ragnak elemzett) elvonásával. A szó a legtöbb szláv nyelvben megvan ’keszegféle’
jelentéssel; vö. szbhv. klen (RszK. 9), szlk. klen, klen (Fe.), or., ukr. klen, klenek, klenok, kárpukr. klün (Vladykov), le. klen, kleniek, cs. klene
(RF.), szln. klen, klin (SzlJsz.), blg. klen (RB.), mac. klen (EIWF.). Átvette a román is: clean (DLR. 1), ott bolgár jövevényszó.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -