KÉK(FUTRINKA) - állat (családnév)
(Fotó: keleti kékfutrinka)
A keleti kékfutrinka (Carabus violaceus) egész Eurázsiában előforduló, a futóbogarak családjába tartozó, ragadozó bogárfaj.
A keleti kékfutrinka hossza 20–35 mm. Lábai vékonyak és hosszúak (8–12 mm), elősegítve a bogár gyors mozgását. Színe fényes fekete, a tor és a szárnyfedők szélén kékes vagy lilás színnel irizáló sáv húzódik. A végbél melletti bűzmirigyek vajsavtartalmú produktumával veszély esetén képes védekezni. Fekete színű csápjai 7–11 mm hosszúak. A felnőtt egyedek röpképtelenek.
Egész Európában gyakori, a Pireneusoktól a sarkkörig. Kelet felé egészen Japánig megtalálható, Magyarországon az egyik leggyakoribb nagyfutrinka. Erdőkben, ligetekben, kertekben mindenütt előfordul. Lárvája is ragadozó, a talajban él, míg három vedlés után ősz végén el nem éri a 25–33 mm méretet. Októberben bebábozódik, az imágó a következő év márciusában kel ki. Éjjeli életmódot folytat, nappal a kövek, fatörzsek, avar alatt rejtőzik. Meztelen csigákkal, gilisztákkal, hernyókkal táplálkozik; a csigák védekező nyálkatermelését képes egy kábító ütéssel leállítani.
Nagy elterjedési területe miatt sok alfajra vált szét, mintegy húsz ismert.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Szabó Pál - Kék ég alatt (három kisregény)
Zene: Iszkiri zenekar – Fele kék, fele zöld