KAPSA – növény (családnév)
(Fotó: eperfa)
eper J: 1. eperfa; Morus.
2. földieper. földieper J: termesztett, nagy szemű szamóca. ananászeper J: nagy szemű, illatos, nemesített szamóca.
Régi helynév, sőt köznév is az eper, már a XIII. századi írásokban felbukkan. Eperjes városát a monda szerint Vak Béla 1132-ben alapította, amikor megpihenve, az ott talált sok eperről nevezte el a helyet. A város címerében is eperbokréta látható.
Verancsics Faustus Dictionariumában (1595): epery ’Fraga’, eperij-fa ’Morus’; Kamerarius Herbariumában (1596: KamHerb.) epory. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) eperj, eperj-fü a ’Fragaria vesca’. Somogyban epörgye.
Eper szavunk – korábbi német származtatásával ellentétben – ősi örökség az ugor korból, vö. vogul P. äpere, AL. äprä, äpré, T. äprijé, äpérjé ’földieper’
(TESz.). A vogul szó végi - finnugor *k-ra visszavezethető denominális névszóképző. Társneve a kapsa, komocsa.
Nyilván különösen nagy szemű fajtát jelölő népi gyümölcsnév a lóeper [N. lovaseper ’Fragaria; erdei eper’ Erdély (Gáspár)]. Szintén a gyümölcs mérete motiválta a bakeper (N. ÚMTsz.: Magyarbikal | SzékNySz.: Udvarhelyszék: Parajd) Erdélyben használatos megkülönböztető jelzős népi terminust ’mezei eper’ jelentéssel.
Kisdörgicsén, Szentgálon a bagóëpër, bagolyeper ’nagy szemű erdei eper’, Velemben a bagolepergye ’csattogó szamóca’ (ÚMTsz.), a bagolyeper a Bakonyban ’Fragaria viridis’ (MagyBotLapok 2) jelentésű.
Az ananászeper elnevezés szintén nagy szemű fajtát jelöl.
Számos hasonló névadású gyümölcsöt tart számon a botanikai szakirodalom. Ilyen például az ananászcseresznye ’Physalis Peruviana’. Termesztett növény, jó illatú bogyóját Peruban nyersen és cukorral fogyasztják. Az ananászkajszi a sárgabarack egyik ananászízű kiváló fajtája.
Az eper virágának és indájának nagy szerepe volt a lovagkori miniatűrök virágmotívumai között. Az indamotívum a gótikus kőemlékeken a szőlőt és borostyánt helyettesítette. A Trapezuntius néven ismert, Budán készült Korvin-kódex címlapjának jobb oldalát is epermotívum díszíti.
Az eperfa, a Morus alba és a Morus nigra kínai eredetű fafajok. Többfelé még ma is termesztik. A fehér eper kultúrtörténetileg nagy jelentőségű, Kínában
levelével etették a selyemhernyót, tenyésztésük fontos kereskedelmi útvonal, a selyemút kiépítését követelte meg. Korábban nálunk is jelentős volt a selyemhernyó-tenyésztés.
A kínai hagyomány szerint Lej-cu a vízözön előtt négy évszázaddal találta fel a selyemszövést. Úgy jött rá a jó módszerre, hogy egy selyemhernyót figyelt meg, amint éppen fonalat készített. Őt tekintik a selyemművészet szent patrónájának. Sokáig megőrizték a kínaiak a selyem titkát, a báb megölésének és
a szál jó tulajdonságai megőrzésének műhelytitkát. A görögök Kr. e. 550-ben vándorbotjuk kivájt üregében csempészték át a selyemhernyógubókat Perzsiából.
A két Morus-faj eredete összekapcsolódik Pyramus és Thisbe történetében. A szerelmespár vére festi pirosra a fehér eper gyümölcsét, amely azóta is piros,
mint az egy perzsa mitológiai történetből kiderül.
A Morus nemzetségnek körülbelül tíz faja a melegebb, mérsékelt északi szélességeken honos. Az eperfa sok fajtáját ültetik. A fehér eperfa ’Morus alba’
a legismertebb. Ehető része az aromatikus, elhúsosodott virágtakaró, amely aszmagszerű termést vesz körül. A „bogyó” hasonlít egy hosszúkás szederhez.
Éréskor a húsos virágtakaró-levelek fehérek, innen ered az elnevezés. Más fajok terméságazata piros (Morus rubra) vagy fekete (Morus nigra).
A tyúkeper a faeper erdélyi elnevezése; a Székely Nyelvföldrajzi Szótár szerint a nyelvjárásokban tyukepër (SzékNySz.: Háromszék: Feltorja, Altorja, Futásfalva, Ikafalva), illetve tyúkepër (Háromszék: Kézdiszentlélek, Szárazpatak; Csík: Csíkkozmás, Fitód, Pottyand, Madéfalva, Karcfalva, Gyimesbükk; Gyergyó: Marosfő, Vasláb, Gyergyóújfalu, Marosfalva, Gyergyócsomafalva, Kilyénfalva, Gyergyószentmiklós, Gyergyóremete, Csutakfalva, Eszenyő, Kicsibükk, Gyergyóditró, Orotva, Gyergyóhodos, Borszék, Gyergyótölgyes). A szótár értelmezése, a faeper, Maulbeere a magyarországi modern botanikai nevezéktanban a Morus D-Mora ’eperfa’ neve. Hívták szederfa néven is.
Tyúkeper elnevezése valószínűleg onnan ered, hogy a fa alatti lehullott – a földiepernél lényegesen apróbb szemű – gyümölcsöt a tyúkok
szívesen felszedegetik. Motiválhatja még az is az elnevezést, hogy éjszakára a tyúksereg „felgallyaz”, föltelepszik az eperfa ágaira, mert ott napnyugta
után védettebb helyen tudja magát bizonyos tyúktolvaj ragadozóktól.
Gyergyóban ismerik tokoseper (ÚMTsz.), Udvarhelyszéken, Háromszékben, Csíkban bakeper, muzsdaeper, csatti eper és mezei eper (SzékNySz.) néven is. Szárított leveléből teát főznek hasmenés ellen.
Ma már Görögország északi részén az eperfa lombját kecskék és juhok etetésére használják. Indiában, Kínában és Japánban azonban még mindig nagy becsben tartják a természetes selymet.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Kapsa Dixieland.